A Dalolók tisztása

- Marena -

- Ennyit a csodás reflexeidről. - morogja - Te meg bele.... ijesztettél. Alattomos módon. Nem bocsátom meg.

Mondandója végén azért érezni, hogy nem utálatból mondja, inkább csak csipkelődés, de nem néz oda a másikra. Ahogy elmúlik a didergés, lassan ő is fellélegzik, leül sarkaira és úgy nézegeti a tisztást. Ruhája egy kőre terítve szárad, legalábbis felsője. Egészen elmerül gondolataiban amikor Lidia megszólal, egy pillanatra habozni látszik, ahogy belegondol talán tényleg nem való ide egy ilyen szép helyre, de inkább győz a dac és vissza riposztol.

- Nekem makulátlanul szépnek tűnik de biztos csak azért mert háttal vagyok és nem látlak. Kiégetnék a szemem azok az ázott szőke kenderkócok a fejeden.

Még oda is fordítja fejét, hogy kislányosan nyelvet öltsön.

[ Lidia Ander ]

- Mi azzzz ho...ho..hogy béna? Te...rántottál...be...be..bele a vízbe! -
Vádaskodik a lány tovább vacogva , de már érzi teste kezd némileg melegedni, ahogyan ruháit levettette,nemfogja körbe a fagy, felenged lassan bőre.

Nem zavarja Mara meztelenkedése, de érezve felőle a feszültséget nem néz arra el. Pedig , ha tudná miféle gond is kuszálódik az így is zavaros fejű félelf fejében ,kinevetné aggodalmát.  Így csak békésen méregeti a tájat ami körbeveszi őket  és mélyet szippant a levegőből ami már a tavaszt ontja magából.

-Egész szép ez a hely , csak te rondítasz bele -
Mondja háta mögé a lánynak ,kiérződve hangjából - pipa rá -, hogy belerántotta a vízbe. Szeme a fák szegélyét kutatja, az hiányozna, hogy más is csatlakozzon jelen meztelen időtöltésükhöz, bár talán erdei nimfáknak is tűnhetnek jelen pillanatban ,  - erősen zavarodott nimfáknak - .

- Marena -

- D de mert igazam.... van! - vág vissza és ő sem rest lekapni először fejkendőjét, majd felsőjét, ám Lidiával ellentétben takarja kebleit már amennyire tudja, részben a még mindig hieg érzet miatt.

- De... én... én legalább... nem voltam olyan ... béna, hogy.... utána essek!

Vigyora hozza kétszer alá a beszólás szót Lidiának, majd letérdel, hogy kiterítse ázott felsőjét. Igaz, nem szégyellős -bizonyos mértékig- , de Lidiának számára ismeretlen okból nem mutogatja magát, talán az egykori kétértelmű megjegyzés miatt van zavarban, meg hát... részegen bevállalós, józanul sokkal szégyellősebb. Ahogy háttal kerül a másiknak, most mezítelen hátán látni, hogy tetoválása folytatódik egészen a derekáig, mintha kacskaringós, piros indák lennének amik középen egybefonódnak és egy kulcsot formáznak.

-Szóval b béna vagy... li.... libuskám....

[ Lidia Ander ]

Odébb gördülnek talpa alatt a kavicsok , meg megbillentve testét a vízben bizonytalanul , és ennek az egyensúly vesztett állapotnak , Mara vet véget életmentő vadságával.
Felbukkanva a víz felé,kapkod levegő után, szinte hörögve túr bele a hajába, hogy hátrasimítsa homlokából , arcából a rátapadt tincseket , mik ragaszkodnak hozzá kellemetlenül .

-A ...a mod..d..d...orod felér egy cápáéval, éppp..p... elég az -
Vacogja vissza a lánynak válaszát és ugrándozva próbál a partnak feszülni mentve irháját a fagyos közegből. Arcára hideg undor deresedik , nem tud úszni és ez egy fokkal mélyebb víz volt már mit el tud viselni , kellő pánikot mart belé.

-Ne...mentegetőzz - Sziszegi vacogó fogakkal , kászálódva kifele a sziklákon , adag vizet kimerve ruháival az így is cuppogó földre. Köhécselve köpködi ki a nyelt víz ízét szaggatva le magáról a kabátját ,menthetetlenül átázott mindene , egyetlen szerencséje neki és a lánynak is , süt a nap és a szél sem csípős.

Követi a másik példáját : - kicsavarja hajából a vizet -, nekiáll levetni felső ruházatát-  nem zavartatva magát Mara előtt -, bőrére csalogatja  a nap sugarait , felitatva róla a reszkető vízcseppeket lassan.

- Marena -

A közös merülésre és a másik hadonászására alig bír talpra kecmeregni, de amikor viszont mégis, akkor mérgesen dideregve rántaná talpra a másikat.

- Sz... szedd már magad össze te! - dadogja. - Nem cápák közé estél be!

Ha sikerült a másikat talpra rántani, ő elindul kifelé.

- M..megmondtam, hogy az n n nem volt szándékos! Azonnal ki is sz sz szedtem onnan!

Tiltakozásának nincs nagy súlya, alig bír kinyögni értelmes szavakat vacogásában, szinte teljesen biztos, hogy meg fog betegedni. Amikor eléri a peremet, egyszerűen felkapaszkodna rajta, csúszkálva, óvatosan mászna fel, hogy odafent a víz fölé hajlova facsarja ki hajából a vizet és nem kevésbé ruháiból.

- Hü...hülye tyúk... - morogja.

[ Lidia Ander ]

-Pontosan azért pezsdítő mert felkeltél tőle - Nyeklik hangja felé, jól szórakozottan, hiába rántották ki lábát alóla, nem kenték el jókedvét .
- Kérded Te , ki egy rókát riasztottál egy lángoló kandallóba? - Csitítaná a lányt,az élet mindenkin behajtja a gonoszságot mit másnak adott, s mint élő példának maga a következő áldozata, lábánál rántja a lány a vízbe. Hiába markol a föld ragacsos talajába, az sem segít semmit. Csúszik lefele a sziklákról mint egy nyákos csiga,saját nyálán a hegyoldalon.

Hápogva csúszik bele a hideg forrásba , -Mara szerencsétlenségére- újra a víz alá kerül  -vele együtt-. Karjaival csapkodva folytja vissza lélegzetét és a másikba próbál belekapaszkodni, pánikrohammal küzdve.  Lába belerúg pár kavicsba a víz alján érezve talaj van alatta. Feltör a felszínre a levegőt habzsolva , még mindig az ex-farkasba kapaszkodva próbálja túlélni a víz rabságát.

- Marena -


- Még hogy pezsdítőt! Tudod milyen hideg?! - mondja el nem eresztve a másik lábát. - Mi az már hogy fogod magad és belöksz a vízbe - még ha nem is így volt - csak hogy szórakozz egy nagyon jót he?

Fejkötője oldalra csúszott, hajából pedig csöpög a víz, ruhái is igen átáztak, teste alig láthatóan reszket a hidegtől. Egyik kezével kisimít pár hajtincset mert arról a víz a szemébe folyt.

- Beérem a lábaddal is ciróka! - jön a kaján válasz és egy jó nagy rántással húzná be magához a vízbe.

[ Lidia Ander ]



Nem mondhatni minden vágya az volt, hogy belezuhanjon a lány a vízbe, de sejtése beigazolódott: Még bénább lett, mióta nem farkas, így még ez is megesik. Hiábavalóan kapkod keze után , feleslegessé válik minden ilyen mentés jelleg.  Arcán, furcsán rándulnak az izmok, nevetését próbálja visszafolyni és kezét ajkai elé emeli, palástolva miféle gonosz nőszemély maga, még mulattatja is.

- Legalább felkeltél, és vettél egy pezsdítő  fürdőt Mara – Kuncogva, már nem tagadja szórakozottságát látva a lány mérgelődését és kifakadását.
Csípőre teszi kezét, onnan, fentről méricskéli az ázott mágustanoncot.
-Elég lesz a pancsolásból, gyere kifele – Akár csak egy dorgáló,féltő anyuka fenyegeti ujjával  és a próbálkozás hamarabb végbemegy, mint képzeli. Lábai cölöpként süppednek a talajba  ,de kevés ahhoz hogy talpon maradjon, alulról húzzák ki lábát és vágódik hanyatt a sárban halkan nyekkenve.
-Inkább a kezemet nyújtanám ha nem baj – Nyögi könyökét simogatva amit jól bevert

- Marena -

Egészen elszenderedett volna, eszébe sem jutott, hogy bárki most meg akarná tréfálni. Éppen készült álomba merülni amikor közvetlen fölötte felhangzott a vonyítás, rémülten pattant volna talpra sikkantva, de a peremen elveszítve egyensúlyát hanyatt zuhan a vízbe.

Prüszkölve bukkan fel a hideg vízből, haját kapargatja arcából mi vizesen rátapadt, s mikor meglátja ki az és mi történt menten elfogja a pulykaméreg.

- Te te álnok dög! Ez mégis mire volt jó?! - dühében már rohan is a perem felé, hogy elkapja a másikat, akár annak lábaszárát és berántsa a vízbe magához, bele sem gondolva vajon sikerülne-e most, hogy nem farkas már.

[ Lidia Ander  ]

Felfedezőn kószálgat az erdőben, akárha ismerné , de tulajdonképpen halvány lila fingja sincsen, ép merre szédeleg. Lábai alatt az avar halkan cuppog, hiszen még az idő nem a legkegyesebb - de már javulóban van - ha már csak a fák aprócska rügyeit veszi szemügyre, némelyiken az első virágbimbók is ott vacognak.  Gondtalanul ténfereg, kezeit összedörzsölve néha, élvezi az időt mi ma megszánta és jóleső nap sütkérezik a lombkoronák görcsös csupaszsága felett.  Átszökken egy kidőlt fának teteme felett egyszerűen, átlendíti magát fél kézzel és a fák törzsei mögött mintha ritkásabb lenne már az erdő.  Kíváncsisága hajtja annak irányába, nincs is mit vesztenie  nagyon, csak tudatlanságának egy darabját erről az erdőről .

Rövid séta után, az utolsó keretező fatörzset is elhagyja, hogy a tisztásra érjen mi várta őt nyugalommal kínálva. A látvány magáért beszél, minden tökéletesen harmonikus, különlegesen szemet gyönyörködtető. Ha ebben az időben ilyen, talán nyáron még káprázatosabb lehet. Megfogadja, hogy akkor is el fog ide látogatni és lehet talán estét is fog idekint tölteni, mikor nem fagy ide a feneke, ha leül.

Egyedül érzi, magát a tisztáson mégis a szél mi lankán kapkodja fel hajának szálait is, ismerős illatot sodor felé s mit neki illat, kutakodó szemei meglátják a hasaló lányt a forrás partján. Úgy dönt, megvicceli , csendesen lopózik irányába. Nem is telik bele sok idő , mögötte magasodik, és farkas vonyítást présel ki torkán ,hátha még fejest is ugrik a hideg vízbe ijedtében.

-Marena-

Hosszú és fárasztó napokon van túl. Napokon? Már lassan egy, vagy két hónapon. Kaeron keménykezű tanárként tanítja és neveli és nem sok ideje van pihenni, rendszerint teljesen agyhalottként ténfereg amikor éppen nem alszik. Gyakran nyűgös is emiatt, ennek bár hangot nem ad, nyomot azért hagy, már amikor éppen olyanja van mestere testén. Emberként merőben másabb újra élni, szinte hiányolja a megszokott finom szaglást és jó állóképességet. A többiről nem is beszélve. Ám mégis, most szabadnak érzi magát ami sosem volt rossznak számító dolog. Pihenő napja van és úgy döntött végre sétál egy kicsit, pihen egy jót és kiélvezi a semmittevést. Hosszan sétált az erdő mentén, szembe is találkozott egy arra járó öregasszonnyal, az érdeklődött, hogy csak nem a dalolók tisztása felé tart? Fogalma sem volt idáig a helyről, de a néni felvilágosította, így igen izgatottan, képén rosszcsont vigyorral iramodott meg a tisztás felé.

Elérvén a tisztást némileg ámulattal nézett körül és bár a daloló virág még nem virágzik, a hely így is lenyűgözi. Senkit sem fedez fel maga körül, csalódottan nyugtázza, hogy sehol egy szerelmes pár akiket macerálhatna. Ennek örömére inkább a forrás felé veszi az irányt, lehasal egy nagyobb lapos kőre és elkezdi ujjaival kavargatni a vízfelszínt. Kedve lenne megfürödni is benne, remek kis botrány lenne ha valaki erre járna de félő, hogy megfázna még. Szemét is lehunyja, miközben ábrándosan hűti ujjbegyeit.