A kereskedőnegyed

[Kaland - Tertiae Scientimo]

A legtöbben szeretnek a maguk módján kezdeni egy napot. A napi begyakorolt rutin, megszokások, ki-ki mikor és miképp kel, van, ki rosszul alszik, van ki délben nyitja ki a szemét, ahány ember annyi szokás, ez is csak azt bizonyítja mind különböző egyének vagyunk, néha sok, időnként kevés hasonlósággal. Van kinek a rend biztonságot jelent, van, kinek korlátokat melyek kellemetlen határokat szabnak nekik. Egy az biztos, ha már a „VAN” ennyiszer elhangzott, térjünk rá a lényegre. Ezen a reggelen három személynek Van nem megszokott ébredése. Mindannyiuk keze ügyében Van egy-egy levél mely ki tudja az estének mely pontján került a kezükbe és miképp ,de egy az biztos, nem álom, nem csalás, nem ámítás, az a levél ott Van és a sárgás pergamen érintése ott bizsereg tenyerükben, ujjaikon. A levelek tartalma hasonló, mégsem egyforma, ám ha jelenlétük eddig nem volt döbbenetes, hát tartalmuk az. Cikornyás, hajszálvékony vonalú betűkkel, szép, rendezett sorokban sorakoznak a szavak, melyek olvasóikhoz szólnak.

Az épület elhagyatott, mint emléket tartják számon, azok számára kik elzarándokolnak, hogy megcsodálhassák egykori tulajdonosának egykori lakhelyét. Az itteniek nem is igazán törődnek vele, belépni az épületbe köztudott, hogy tilos, az eltűnt családja őröket fizetett, hogy a ház érintetlen maradjon, ám ami igen szokatlan, hogy azok az őrök ma sehol sincsenek, de ez mégsem tűnik fel senkinek.

//Na innentől érkezési sorrendben Sok sikert! //