A városőrségről

A városőrségről néhány szót:

Maga a városőrség intézménye a mai formájában csupán néhány évtizede létezik. A Tanácsnokok testőrségének és az addig önkéntesen dolgozó polgárőröknek, valamint a kikötőt védő hadihajókon szolgáló matrózoknak az összefogásából vált egységes szervezetté. A város méretei miatt sok ember kell a megvédéséhez és a rend fenntartásához. Viszont mindenkit nem lehet felszerelni úgy, mint egy hadsereg tagjait. Ez még Agasus gazdagságának is sok lenne. Ezért a város nagyobb részét a régi polgárőrséghez hasonló csoportok vigyázzák. Sokszor mind a mai napig így nevezik őket a városlakók. A párosával járőröző férfiak (eleddig csak férfiakat vettek fel városőri szolgálatra) sokszor pusztán a város címerével ékes ingük miatt különböztethetők meg a többi járókelőtől. Minthogy fegyvert a nemeseken, Tanácsnokokon és magukon a városőrökön kívül senki sem viselhet a város területén belül, ezért a náluk lévő furkósbot vagy bikacsök is bőven elegendő a zavargások megfékezésére. Az éjszaka szolgálatot teljesítő csapatoknál olykor akad egy hosszabb pálca is, lámpással a végén, de máskor egy dárda végére kötik föl azt. Egy-egy csapatnak többnyire csupán egy két-három utcából álló városrészre kell odafigyelnie. A nagyobb kerületek és városrészek átfogó felügyeletét egy-egy őrmester látja el, akik alá az ott járőröző csapatok tartoznak. Az őrmester lehet egy évek óta szolgáló veterán polgárőr, de olykor egy Gárdista tölti be ezt a posztot. Az őrmestereknél már akadhat kard avagy dárda is a bunkósbot mellett. A fontosabb városrészek felügyeletét azonban már a Gárda látja el. Ők járőröznek az Óvárosban és a kikötő nagy részén, valamint a hadihajókon is ők szolgálnak a matrózok mellett. Egy Gárdista jóval több egy egyszerű polgárőrnél. Katonai kiképzése már önmagában egyenértékűvé teszi más városok milícistáival. Sokan közülük annyira elmélyednek a hadművészetekben, hogy akár egy zsoldoskompánia érdemes tagjai is lehetnének. Míg a polgárőrök sokszor csak időszakosan, valóban önkéntes jelleggel végzik a munkájukat, a Gárdisták számára ez már egy életre szóló hivatás. Felszerelésük is jobban tükrözi a város gazdagságát. A törzsüket fedő láncing, a kerek, felsőtestüket védő pajzs mellett sisak is védi őket. Oldalukon egyenes kard, jobbjukban lándzsa. A Gárda tagjai között is vannak azonban olyanok, akik kiemelkednek a társaik közül. A Tanács tagjai a legjobbakból válogatják maguk köré testőrségüket, akiket mára már csak a Díszőrségként emlegetnek. A Díszőrség méltán híres a fegyelméről, kiváló harcosairól, és töretlen hűségükről a város felé. Bár a tagjai hagyományosan a Királyra esküsznek fel, csak a legnagyobb hadiállapot idején szánná rá magát a Tanács, hogy a Király lobogói alá kiküldje őket. Háború idején legtöbbször csak a Gárdistákkal telepakolt hadihajókat bocsájtják az Uralkodó tábornokainak rendelkezésére. Egy Díszőr felszerelése változó, aszerint, hogy palotaőri vagy testőri feladatokat lát el. A Tanácsnoki Palota falai előtt strázsáló Díszőröknél a kard mellett alabárd vagy nyílpuska található, míg az egyes Tanácsnokokat védő Díszőröknél pajzs vagy egy második, rövidebb penge van.
Természetesen nem lehet akárkiből városőr. Még ha egymaga le is tudna győzni egy egész sereget, minden városőrnek végig kell járnia a szamárlétrát. A Polgárőrök közé bárki jó kiállású, egészséges, legalább tizennyolc esztendős férfit szívesen felvesznek, hacsak nem köztörvényes bűnöző vagy bajkeverő. A tisztek ebben teljesen szabad kezet kapnak, még a legjobb harcostól is megtagadhatják a felvételt, ha nem tetszik nekik az arca. A különösen állhatatos és kötelességtudó Polgárőrök akár tisztük jóváhagyásával megkísérelhetik a Gárdába való továbbjutást. Ehhez ki kell bírniuk az egy hónapos kemény kiképzést, amit sokszor negyedéves hajóskiképzés előz meg. Így minden gárdistának kiváló matróznak is kell lennie, hogy teljesíthesse szolgálatát a város hadihajóin. A Díszőrségbe pedig csak az évek óta kiemelkedően teljesítő Gárdisták közül kerülhet be bárki is.
Minthogy a város lakossága túlnyomórészt emberekből áll, így a városőrségbe is elsősorban embereket várnak. Az olyan, emberek által régebb óta ismert és elfogadott fajok, mint az elfek vagy a törpék, szintén kérhetik felvételüket, de gyakori, hogy emberi társaik kinézik majd maguk közül őket.
A várost hozzávetőleg 200-250 polgárőr, 50-60 Gárdista, és mintegy két tucat Díszőr védi.