Sápadttűz Morl

Sápadttűz Morl

Minden árvának nehéz a sora, különösen, ha gyengébb és kisebb a társainál. Morl, nagy sajnálatára, akkor sem tudhatott változtatni ezen, ha szeretett volna, ugyanis félszerzetnek született.
A városok zsúfolt árvaházai, csak a legritkább esetben nyújtanak valós, szerető otthont az ott lakóknak, neki pedig még kevésbé.  
Szerencséjére, még idejekorán kiderült, hogy fogékony a mágiára, így hamar felkarolták, hogy a királyság szolgálatában kamatoztathassa képességeit, ne pedig az utcán végezze, amint kidobják az árvák közül.
Bár a kis Morl, immár varázslónak tanulhatott, de számára a különbség nem volt feltűnő. A társai, helyett hajszolták eleget mesterei. Barátai addig nem akadtak, a tanoncok között pedig nem pártolták, nehogy a fegyelem rovására menjen.
Ha nem lett volna motivációnak a pálca, egyáltalán nem azt csinálta volna azt, amit mesterei kívánnak tőle, amíg ahhoz eleget mutat föl, hogy ne küldjék el. Utálta a katonás hozzáállást, ahol lehetett pedig szembe ment vele.
Végül, sikeresen kinevelték, vizsgáit úgy ahogy letette, tanítói pedig örömmel szabadultak meg tőle.
Egy nevelt mágusnak kevés lehetősége akadt, hogy pályát válasszon, még igazán, ha olyan rossz eredményekkel és referenciákkal végez, mint Morl. Az immár fiatal felnőtt, jó belátásáról tanúbizonyságot téve, nem a sereghez csatlakozott, hanem a királyi vadőr, egy varázslóhoz szokatlan foglalkozás mellett döntött.
Morl számára ellenben remek döntésnek bizonyult, hisz kevés felügyelettel járt, még kevesebb emberi interakcióval, így nemcsak, hogy mágikus bestiákkal foglalkozhatott, de módszereit sem kérdőjelezte meg senki, amíg eredményt mutatott fel.

Sápadttűz Morl, egy különös félszerzet, jó másfél méter magas, foglalkozási ártalomként, edzett és fitt fizikummal bír. Hosszú, gesztenyebarna haja van, melyet hagy lógni és vágott szemei, azonos színben.
Pisze orr ül, a kerek fején és enyhén hegyes fülek, emellett az egészet szeplők borítják, ritkán mosolyog hozzá, savanyú kifejezése az átlagos, mint aki gyakran irritált.


A félszerzet egyáltalán nem a könnyen szerethető jellemek közé tartozik, nem igazán sikerült sohasem beilleszkednie, így erősen antiszociálissá nevelkedett. Nem szeret másokkal foglalkozni, kárörvendő, enyhén kegyetlen. Utálja, ha megmondják neki, hogy mit csináljon. Erősen magának való és egyáltalán nem próbál barátkozni, ha pedig valaki más próbálkozik akkor azt tapasztalhatja, hogy nem teljesen elutasító, bár erősen cinikus.

Mágiával van elsősorban felvértezve, melyek többsége elemi, egy ezüst hosszúkéssel különleges fenevadak ellen, és egy rövid íjjal, melyet jellemzően csak közönségesebb vadak miatt hord, emellett gyakorlott erdőjáró és csapdaállító.