A Rézvirág Fogadó

: Viharos utazás :

-Nem, vagyok benne biztos méltóságos uram, hogy fejemre kellene olvasnia a fenntartásaimat önnel szemben a mai napi incidensek fényében. -Hőbörög, homlokát ráncolva és dacosan huppan vissza a széke kényelmébe - Néha a szavait nem érzem igaznak, puszta női megérzés ez és inkább rójanak az aggodalmak ráncokat arcomra , mintsem újabb bajba sodródjak maga miatt.  - Kislányos szigorral szemléli a férfi reakcióját szavainak súlya alatt és mintha a megbántódás lemosná arcáról a fagyos ellenszenvet elmosolyodik engedékenyen. Talán elvetette a súlykot, de nem kér érte elnézést -Ha valóban így van, és puszta kárpótlás az egész színpompás vacsora és ajándéka ... hát legyen ,elfogadom ezt a csekélységet - Duruzsolja és pillantásából sugárzik a bizalmatlanság ,mégis  hinni kíván annak mit állít a férfi, olyan magasztosan akár a főpapoknak maguk az istenfélők. Karját felemeli, ha kívánja , csuklójára helyezheti a karperecet majd visszatér a limonádéjához egy jelzés értékű legyintéssel a megüresedett szék felé  - Árulja el chére barde , mért viseli szívén jólétem , hiszen nem ismer valójában és kétlem teljes mértékben ezt szeretné elmélyíteni. Már elnézést az újabb bizalmatlanságért, de szeretném ha , ezt a titkot megosztaná velem.

: Viharos utazás :

- Kegyed... nem üldözési mániás kissé? Nekem eléggé annak tűnik. Tudja hamar ráncos lesz művészien szép arcocskája, ha egy puszta bocsánatkérő ajándék mögött is már valamiféle ármányt sejt. Vagy egy ugyancsak kárpótlásul szolgáló vacsorában. Mit is mondottam? A kellemetlenségekért nem azért mert veszélyben lenne, vagy bármi más. Ennek fejében mélyen sértő hogy olyan szinten megvet a semmiért, hogy még egy csekélységet sem fogad el.

Arcán valóban látni a megbántottságot, el is húzza száját, leereszti az ékszert.

- Kegyed kegyetlenül ítélkezik fölöttem. Zaklatott idegeit kívántam zenémmel is csillapítani, melyek még most is látom háborognak kissé, enni is alig eszik, hiába a nagy fennhéjázó kemény maszk mit magára öltött. Azért vagyunk itt hogy egy csodás utazásra vigyem amiben még sosem volt része, s a végén békés lélekkel, jókedvvel térjen haza. Ez minden, drága hölgyem. Úgy voltam vele, ha szavaimnak nem hisz, hát majd a zenémnek fog, mert a húrok sosem hazudnak, de lám azt is elutasította. De miért akarna velem beszélni ha azt sem hiszi el mit kérdezek?

: Viharos utazás :

- Bizonyította már be szavai és bókjai mögött mindig rejlik valami. Ne csodálkozzék hát el azon, hogy gyanú önnel szemben minden esetben fent áll. - Nem kell noszogatni míg szája jár, szeme az ételek között válogat és még finnyásnak sem mondható, hiszen a felhozatal kedvére való - Mindehez nem kell az , hogy az emlegetett politikusakhoz köze legyen. Ámbár, olykor vetekedhetne egy pizicionális székért közöttük. - Cseverészik bájosan puszta közönnyel , nem lopta be szívébe magát a bárd korábban és nem lelt még nyomós okot, mért kellene azon felűl kedvesnek lennie , hogy elfogadta a meghívást.  Villáját finom ujjai közé fogva megpiszkál egy hússzeletet , végül tányérjára átteszi késével rásegítve  és mellé még némi salátát és sült almát - Nem igazán látom az összefüggést Monsieur - Pillant fel tányérjáról - Sejtésem rossz vonalon járt, tehát egyedül sem volnék veszélyben, eképp mért jobb, hogy társaságában töltöm az időmet. Úgy hiszem, ön sem kedvel jobban mint én önt -

Jobbára az egész napos koplalás után, nekifog enni, óvatosan emelve szájához az étket és ha Bastien figyelmes, észreveheti ; még mindig remeg, noha már alig feltűnően. Az elrablása korántsem csak arcán hagyott zúzódott nyomott. Gyomra még enyhén hánykolódik és teste remeg az agyrázkódás után. Talán az egész gyógyszert fel kellett volna hajtania az üvegcséből és ezeknek csak az emléke maradt volna.  Nehezen gyűri le azt a pár falatot, amit ,  mielőtt felé magasodik a férfi. Szemében cseppnyi gyanakvás csillan ismerősen,figyelmét emelve felé,s ez a helyzet  más esetben még romantikus is lehetne ezekben a fényekben, de ez pont nem az. Mielőtt bármit is mondhatna, vagy tehetne a szavak mellett egy karperec is feltűnik a bárd kezében amit röptében szemlél csak meg. Leteszi evőeszközeit és ölébe ejti kezeit, nehézkesen felsóhajtva - Szebbnél szebb szavak, még talán hihetőek is lennének. De mondja, ismételten ostoba tyúknak nézne? Megint nálam akar valamit elrejteni. Ezért vagyunk most itt? - Veti rá mániákus gyanakvását emelkedő hangszínnel, kis híján kipattanva ültéből -

: Viharos utazás :

- Nem is értem kegyed ezen mániáját, hogy mindig keres valamit gondtalan-ártatlan szavaim mögött. Hát minek néz engem politikusnak netán magának Vapanoa királyának? Hm nem is lehet az olyan rossz bár meg kell mondjam ez az élet jobban vonzz. A bárdok élete már csak ilyen. Noha kegyed igen formabontó, úgy csépel nyelvével, és még csak nem is fizikailag, mint egy rabszolga kufár. Holott én csak meghívtam egy kellemes estére, még szavakkal sem illettem volna, csak némán zenélek, míg kegyed kiélvezi a megérdemelt nyugalmat. Egyen.

Ő maga is nekilát, szed magának az étekből, méretes adagot szed ha már erre lett "kényszerítve", mintha csak tüntetőleg akarná éreztetni; Ha nem kell a zenéje hát ő felfal mindent. Ha a lány magától nem eszik, hát kézmozdulatokkal noszogatná, hogy ne várassa pöttöm női gyomrát.

- Egyébként örömteli, hogy elfogadta, hogy jelen van. Legalábbis jobb nem egyedül lennie éppen ezen okokból. Ezek az alakok... nos már nem fognak jönni vélhetően mert tudják; látták, hogy a hajó elment. A kémjeik meglehet minket is láttak mikor átadtuk a céleszközt, így most már végképp békén fognak hagyni minket. Most pedig.. - köhint, majd felkecmereg székéből és Regina széke mellé lép. - Engedje meg hogy megajándékozzam egy kis figyelmességgel. Meglehet néha faragatlan voltam, úgy vélem a szép arcát ért ütések és egyebek emlékét puszta érmék nem fogják egykönnyen elhomályosítani, így ezen csekélységgel járnék kedvében, hacsak porba nem sújt páratlan szép tekintete.

Egy aranyból készült, úgymond karikát vesz elő, melynek oldalán vonallal áthúzott körmotívumok láthatóak tökéletesen egyforma távolságra egymástól; szám szerint nyolc. Regina hamar rájöhet, hogy ez bizony egy karkötő lehet.

- Megengedi, hogy érintésemmel illessem s kezére adhassam? - somolyog a bárd.

: Viharos utazás :

Az este puhán ereszkedik reájuk és a lampionok lassan szentjánosbogárként tündökölnek körülöttük fel az ízlésesen kacifántos növények között s asztaluknál.  A fények pont eléggé oldják meg a sötétség köpenyét, hogy a vacsora partnerének arcát kiválóan megfessék a lány számára, ne tévesszen el egy grimaszt sem mit általánosan szavai keltenek.

- Mondja hát Bastien, mit szeretett volna megvitatni még? A fizetsége az én markomat ütötte , ha emlékszik - Igyekszik a férfit emlékeztetni ,limonádét töltve magának az egyik kancsóból, bor helyett - Munkáltatója röviden tájékoztatott a portéka fontosságáról, ami számomra kielégítő volt, mért kockáztattam az életemet akaratomon kívül is valamiért ami önöknek volt fontos. - Kortyol az italból ami most kifejezetten jólesik neki ebben a melegben, és mielőtt ajkait ismét szavak égetnék kiélvezi az édeskés fanyar ízt ami ezúttal nem a véré vagy a dacos , csípős szavaké - Ha sejtésem nem csal , akik magukon kívül akarták az iránytűt, nem fogják ennyiben hagyni a szem elől vesztését. Jobb esetben csak magát keresik meg, rosszabb esetben...nos kinéz nekem egy fejfa a temető egyik szegmensében a nevemmel ellátva. Ha megérti én nem szeretném ezt opciónak venni -

Partedlit finom mozdulatokkal nyitja szét, hogy ölébe simítsa - Tehát ne jöjjön nekem azzal, ez a vacsora szimplán kárpótlás volna amiért belekevert esztelen megbízatásába. Maga élete kevésbé érdekel. Ha gondoskodik arról, hogy hozzám nem jutnak el a jóakarói  megkaphatja a felét annak amit fizetségül kapott volna a tűért cserébe - Meglehetősen visszafogta magát ezúttal, minden szavában a kimértség súlya koppan, sértések nélkül -