Az Erdő mélye

Újonc Hozzászólások száma : 22

/Liarie/

- Addig nem engedlek el, amíg be nem bizonyítod az igazadat! - Hallja a határozott kijelentést. A nimfa parancsára hangosan felnyög. Legszívesebben képét a tenyerébe temetné, de ebben sajnálatos módon meg van akadályozva. Helyette inkább a felbukkant kobak felé fordul. Arcán az egyetlen dolog ami látszik az, hogy nagyon unja magát.
- Én egészen szívesen hajlandó lennék bebizonyítani, drága Liarie-m, de éppenséggel eléggé nehéz, ha képtelen vagyok megmozdulni. Mellesleg, csak gondolkodj logikusan! Ha valóban én lennék a parazita készítője, akkor most tényleg ilyen könnyedén beszélhetnénk?- feleli a nőnek. Így, gyökerekkel, liánokkal mozdulatlanra fogva, nyakát enyhén kicsavarva még egész védtelennek is tűnik.

Újonc Hozzászólások száma : 19

// × Kaeronnak ×//

Az indák erősen tartják Kaeront, de ő persze képes fejét mozgatni, habár ezt Lia nem láthatja.
- Nem én hoztam őket létre. Amit az előbb láttál nem a Parazita volt, hanem egy Árny. Egy rég halott ember lelkének a kissé torzult lenyomata. Elsősorban információszerzésre és küldöncként használom. - mondja, mire a nő elbizonytalanodik. És mi van, ha igazat mond? Talán fél perces csend után óvatosan ki dugja a fejét a kő mögül felül, de éppen csak annyira, hogy a férfire lásson mögüle.
- Bizonyítsd be! - követeli fedezéke mögül, fürkészve a férfi arcát, mintha a hazugság, vagy a gonoszság apróbb jeleit keresné rajta. - Addig nem engedlek el, amíg be nem bizonyítod az igazadat! - mondja határozottan.

Újonc Hozzászólások száma : 22

/Liarie/

Halkan felszisszen ahogy a növények szorosan rátekerednek egész testére, de arca gyorsan visszarendeződik szokásos megjelenésébe. Miután az indák és gyökerek nem kezdik el fojtogatni, úgy van vele, hogy elérte a célját a kis mutatványával. Még az ideiglenes kellemetlenséget is megéri, ha sikerül erőszak nélkül lerendezni a konfliktust.
- Egy percet kapsz, aztán megfojtalak! Miért hoztad létre azokat a lényeket? Miért gyilkolsz? - szegezi a kérdést a nimfa Kaeronnak, mire az megcsóválja a fejét, amennyire képes rá.
- Nem én hoztam őket létre. Amit az előbb láttál nem a Parazita volt, hanem egy Árny. Egy rég halott ember lelkének a kissé torzult lenyomata. Elsősorban információszerzésre és küldöncként használom. - magyarázza el a nimfának a valóságot. Nem teljesen biztos benne, hogy az elsőre el fogja hinni, de azért reménykedni mindig lehet.

Újonc Hozzászólások száma : 19

// × Kaeronnak ×//

Rémülten kuporog a szikla mögött, amikor a férfi utoléri, bár látni nem látja. Gondolkodik, mi volna a legjobb, végül arra a döntésre jut, hogy legjobb védekezés a támadás: és elindítja a liánokat, indákat és gyökereket a férfi felé, aki ekkor szólal meg.
- Figyelj, ez a jelenet tényleg félreérthető volt, de ígérem, ha adsz öt percet, akkor meg fogom tudni magyarázni. - szavai után valószínűleg észrevehette az indákat, mert a levegő felizzott körülötte és Liarie azt hitte, hogy felgyújtja az erdőt. A tűz gondolatára csak még jobban elsápadt, de végül valami váratlan történt: Kaeron kitárt karokkal fogadta az indákat, azok pedig akár a kígyók fojtása, úgy tekeredtek rá karjaira, lábaira, testére. Nem fojtogatták -egyenlőre-, csupán igen erősen fogták, tartották.- Most mondanám, hogy erre aztán semmi szükség, de ha jobban érzed magad tőle, akkor csak egészen nyugodtan. Így már talán megbeszélhetjük mint civilizált élőlények? - kérdi. A nimfának esze ágában sincs kibújni a szikla mögül, onnan kiált ki.
- Egy percet kapsz, aztán megfojtalak! - válaszolja, hangjára próbálva határozottságot erőltetni, de az akaratlanul is megcsuklik. - Miért hoztad létre azokat a lényeket? Miért gyilkolsz? - kérdi kiáltva, továbbra is a kő takarásában. Nem biztos, hogy Kaeron nem fogja tudni, honnan beszél, de legalább a támadások nem érhetik el egyből, ha a mágus próbálkozna.

Újonc Hozzászólások száma : 22

/Liarie/

Ahogy a csöndes estében lépdel mintha mozgásra lenne figyelmes a szeme sarkából, de mire odakapja a fejét már eltűnt. Elhúzza a száját. Nem igazán úgy tervezte lezárni a már amúgy is meglehetősen zavaros napját, hogy egy nimfát fog keresztül-kasul kergetni az erdőn, egy buta félreértés miatt, úgyhogy nincs igazán jó kedvében. Ennek ellenére tisztában van vele, hogy csak saját magát hibáztathatja az oda nem figyelése miatt.
- Figyelj, ez a jelenet tényleg félreérthető volt, de ígérem, ha adsz öt percet, akkor meg fogom tudni magyarázni.- mondja egészen nyugodt, normális hangnemben. Kívülről egyáltalán nem tűnik dühösnek, indulatosnak, ám ekkor fák gyökerei indulnak meg felé hirtelen. Egy pillanatig mintha felizzana körülötte a levegő, de mire a gyökerek elérnek hozzá addigra széttárja két kezét, és hagyja, hogy azok akadály nélkül köré tekeredjenek.
- Most mondanám, hogy erre aztán semmi szükség, de ha jobban érzed magad tőle, akkor csak egészen nyugodtan. Így már talán megbeszélhetjük mint civilizált élőlények?- kérdezi, miközben a gyökerek ráfonódnak. Hangja még mindig indulattól menetes, sokkal inkább unottnak hangzik.

Újonc Hozzászólások száma : 19

// × Kaeronnak ×//

Habár talált egy búvóhelyet, sokáig az sem védheti. Csendben, halkan zilálva gondolkodik, mit is tehetne, mikor kipillantva a kő fölött meglátja a közeledő Kaeront. Végtelenül nyugodtnak tűnik, ami miatt Liarie összezavarodik, de lehet ez is a célja? Visszahúzza a fejét, majd erősen gondolkodik. Végül arra jut, jobb, ha ő lép előbb. Behunyva a szemét a közeli fák gyökerei mind megindulnak a férfi felé, hirtelen kapva annak lába és karja felé. Ha elsőre nem sikerül elkapniuk, tovább próbálkoznak, míg Lia marad a szikla rejtekében. Arra gondol, talán ezzel csak felmérgesíti a mágust, aki nyilvánvalóan erősebb nála, de talán le tudja lassítani, mielőtt elkapja.

Újonc Hozzászólások száma : 22

/Liarie/

Ahogy visszafordul, a nimfának már csak hűlt helyét találja. Egy pár pillanatig csak körbe-körbe néz, aztán egy hosszút sóhajt.
- Látod, mit értél el? Most csinálhatok akármit, azt fogja hinni, hogy meg akarom ölni, de legalábbis át akarom verni!- fordul vissza az árnyhoz fejcsóválva. A fák levelei közt ismét szellő suhan át, de az kissé érdes, recsegős... Egészen, mintha nevetés lenne.
- Persze, és még nevess is ki.- forgatja meg a mágus a szemeit, minden indulat nélkül a hangjában, majd legyint.- Na jó, mutasd merre ment, aztán eriggy! Elég fejfájás lesz már így is meggyőzni arról, hogy nem vagyok fekete mágus aki meg akarja ölni.- húzza el a száját Kaeron. A lény egyik fekete csáp-keze abba az irányba mutat, amerre a nimfa elfutott. Kae biccent neki, majd hátat fordít neki, felkapja az eldobott kosarat, és a nimfa nyomába indul. A fekete lény egy ideig még egy helyben marad, aztán lassan vissza ereszkedik a patakba, ami pedig el is mossa. Semmi nyoma nem marad a fekete anyagnak.
A férfi lassan sétál, igyekszik a legkevésbé fenyegetőnek tűnni, közben pedig figyeli a környezetét, mozgást keresve. Ha Liarie látótávolságában van, akkor valószínűleg a kő mögül még kiszúrhatja őt a nimfa, mielőtt észreveszik.

Újonc Hozzászólások száma : 19

// × Kaeronnak ×//

Nem biztos abban, hogy jó ötlet elő lépni a fa mögül, de még is csak ad egy esélyt a dolognak, hogy nem azt látja, amit. Azonban, amikor Kaeron felé fordul, szemei inkább hasonlítanak valami démoni lényére, mint bármi máséra. És a mögötte lévő szörnyeteg megnőni látszik. A szíve a torkában kezd dobogni, s habár úgy érzi, földbe gyökerezik a lába, a páni félelem eluralkodik rajta.
- Tudom, hogy eléggé furcsának tűnhet, de esküszöm, hogy nem az, aminek látszik. - mondja a férfi, de aligha érnek el a nő tudatáig szavai, aki csak a masszát bámulja kikerekedett, riadt szemekkel. Elég annak egy moccanása is, amivel a mágus szavaiba vág és ő már ejti is el a kosarát, s rohan visszafelé, ahonnan jött. Hallja, hogy a férfi még mondd valamit, de arra már nem figyel, kétségbe esetten kutat valami búvóhely után, végül egy nagyobb szikla mögött rejtőzik el.
~ Szólnom kellene a többieknek... Ajh. Rossz irányba jöttem! - gondolja, zilálva, s óvatosan ki les a kő mögül.

Újonc Hozzászólások száma : 22

/Liarie/

Összerezzen a megszólításra. Nem igazán számolt azzal, hogy bárki is járkálhat ilyen mélyen az erdőben, különösen ilyen későn. Az egyetlen akiről talán azt hitte volna, hogy megjelenhet pont akkor, de ehelyett egy jóval kellemesebb, de nem kevésbé ismerős hang szólal meg mögötte. Egy elnyújtott sóhajt hallat, szemei felpattannak. Kezeit kihúzza a vízből, kissé lerázza róluk a nedvességet. Még a homályban is látszik, hogy nem ragadt rá semmi a fekete anyagból.

Ahogy felkel, kissé leporolja a nadrágját, és Liarie felé fordul, akinek enyhén hátborzongató élményben lehet része. Egyrészt, ha akármennyire is meg van ijedve a Kaeron háta mögött, a vízből kiemelkedő lénytől, akkor a jelenés még inkább félelmetesebb lesz. Mintha megnőni látszana, körvonalai elmosódnak, és mintha apró csápok csapnának ki belőle néha körülötte. Másrészt, amikor a mágus megfordul, és ránéz a nimfára, az tökéletesen láthatja, hogy a férfi szemgolyói tökéletesen feketék, akár az éjszaka.

- Tudom, hogy eléggé furcsának tűnhet, de esküszöm, hogy nem az, aminek látszik.- próbálja meg megnyugtatni a nimfát. Nem indul el felé, semmilyen hirtelen mozdulatot nem tesz. Már épp mondana még valamit, amikor az árnylény mintha megmozdulna. Kijjebb emelkedik a vízből, sőt, mintha megindulna a part felé. Kaeron a mozgásra megpördül.
- Ott maradsz a helyeden, amíg azt nem mondom! És maradj nyugton, mert a végén még szegény azt fogja hinni rólad, hogy te vagy a Parazita.- veti oda az árnynak, mire az megáll, és mintha kissé összébb húzná magát. A mágus elégedetten bólint, majd vesz egy mély levegőt és visszafordul a nimfa felé. Amikor ismét szemben áll vele, a szemei visszakapták megszokott színüket.

Újonc Hozzászólások száma : 19

// × Kaeronnak ×//

Jól tájékozódik az erdőben, tudja merre van. Azt is, hogy merre tart, de azért a hangok biztosítani szokták gondolatait. Most azonban túl nagy a csend. A patakot hallja és szellőt, amely mágikus suttogást visz felé. Aggódik, de nem áll meg, egészen addig, míg hangot nem hall.
- Eleget dolgoztam a fajtáddal mára, úgyhogy mi lenne, ha hagynánk a szokásos köröket és a közepébe vágnánk? Kezdj beszélni, vagy esküszöm visszagyömöszöllek a lyukba, ahonnan előhúztalak. - a hang ismerős. Egy fa mögé rejtőzik, s óvatosan les ki mögüle. A látványtól jéggé dermed. Habár sötét van, felismeri a félelf férfit a fogadóból. Hogy ne ismerné fel, hisz megmentette. Még is, mintha a Masszával beszélne. Olyan sok minden fordul meg az agyában. Köztük az, hogy ezt a lényt mágiával hozták létre... És most itt a férfi, aki bír a mágiával és beszélget ezzel a szörnnyel, ami ugyan próbál közelíteni hozzá, még se tud. Talán ő volna az, aki rájuk szabadította ezeket? Lebénul pár másodpercre a gondolattól. Nem, az nem lehetséges. Óvatosan lép ki a fa mögül, halkan, remegő hanggal szólalva meg.
-Ka-Kaeron..? Mit csinálsz? - kérdezi riadt tekintettel, tartva a több lépés távolságot, hogyha arra kerülne a sor, futni tudjon.

Újonc Hozzászólások száma : 22

/Liarie/

Egy kis patak mellett guggol, mindkét kezét a hűsítő vízbe merítve. Szeme ugyan le van hunyva, de minden másik érzéke élesen figyel. Egyetlen hang nélkül, mozdulatlanul elmélkedik azon, mit is keres ilyen időben az erdő mélyén. Ruházata mohazöld ingből és egyszerű, barna vászonnadrágból áll, cipője hasonlóan egyszerű, barna. Haját a szokásos vörös szalag fogja össze, bár egy-két rakoncátlan tincsnek azért sikerült megszöknie a börtönéből.
Elméjén egy pillanatig keresztül fut, hogy ha tudta volna, hogy eddig fog maradni, akkor a köpenyét is hozta volna, de a felesleges gondolatot elhessegeti gyorsan. Csakis céljára koncentrál. Szája mozog ugyan, de a hangok amik kijönnek rajta csak elnyújtott sóhajnak tűnnek. A patak mozgó vize egy pár pillanatig furcsán fodrozódik, majd egy fekete alak emelkedik ki belőle. Nagyjából ember formájú, de semmilyen meghatározó testi jel nincs rajta, az egész egyetlen homogén sötétség. Testének felülete hullámzik, mintha maga is vízből lenne. A fekete massza próbálna felmászni Kaeron még mindig vízbe mártott karján, de mintha nem tudna megtapadni, folyton visszacsúszik.
Amikor a jelenés nagyjából deréktájig kiemelkedik egy hideg szellő fut végig a környező erdőn. A mágus torkából egy unott sóhajtás tör fel.
- Eleget dolgoztam a fajtáddal mára, úgyhogy mi lenne, ha hagynánk a szokásos köröket és a közepébe vágnánk?- kérdezi, ám testtartásán nem változtat semennyit és szemei sem nyílnak fel.
- Kezdj beszélni, vagy esküszöm visszagyömöszöllek a lyukba, ahonnan előhúztalak.- Hangja utasítónak hat, ahogy lehunyt szemmel beszél. Az alak megrázkódik, a levelek közt pedig ismét az előzőhöz hasonló, ám mostmár metszően hideg szélroham fut végig.

Újonc Hozzászólások száma : 19

// × Kaeronnak ×//

Az éjszaka csendesen fekszik az erdőre, miközben Liarie sietve halad a fák között, nem szaladva ugyan, csak nagy léptekkel sétálva. Hosszú, kényelmes ruháját viseli, amelyet régebben pókok és hernyók szőttek neki selymeikből, s amelyet általánosan nem, de most virágok díszítenek övénél és vállainál. Színe levendula, s illata is olyan, akár egy virágos mező: Frissítő, de sajnos feltűnő. Kezében indákból fonódott élet-zöld kosár van, abban pedig különféle növények, füvek, gombák, egyszerű kellékei a gyógyászatnak. Ha valamilyen zajt hall, megtorpan, majd hangtalanul halad tovább, köszönhetően meztelen lábának, amelyekkel úgy suhan az avarban, akár a szellő.
Már kora reggel elindult, hogy forrását felkeresse és feltöltődhessen. Útközben szedett a növényekből, de az idő hamarabb elrepült, mint akarta. Mire észre vette, a Nap már a fák közé süllyedt. Nem kívánt éjszaka az erdőben tartózkodni ilyen időkben: a fagy-fogú füstfarkasok bármikor megjelenhetnek, vagy akár még rosszabb: maga a Massza. Az erdő némasága is nyugtalanítja: nem dalolnak tücskök, vagy huhognak a baglyok. Nem keresnek táplálékot a denevérek. Az élettelen csend összeszorítja szívét, valósággal megrémiszti: szinte biztos, hogy a környéken történt valami, s reméli, hogy ő nem botlik éppen bele.

Újonc Hozzászólások száma : 7

[Dragon R. Qwenor kalandja - A Minrop Ház bestiája]

Qwenor

Igen... sokféle kalandor van ott, asszonyom. Azonban különféle fontos titokkal bírnak ők az elméjükben, amiket nem szabad figyelmen kívül hagyni. Különösen nem az én szakmámban. Engem azonban nem kell féltenie, mert engem ők nem tudnak lezülleszteni az ő szintjükre.

*ezt azért mondja, hogy nehogy a Fogadó a hóbortosnak tartott, de jó hírnevére menjen ez. Távozásra készen ráz fejével nemet a tea meghívásra, mivel úgy tűnik, hogy távozóra kell fognia.*

Köszönöm a finom tea lehetőségét. Azonban nem szeretném rabolni, csodás hölgyem *mosolyog nyugodtan Mariere.* idejét. Sajnos más teendőim elszólítanak. Amikor meghallottam, hogy eme birtok nagy nemesei veszélyben vannak, természetesen jöttem ahogy tudtam.

Mindazonáltal... olyan erők üzentek a törpén keresztül, amiket nem szabad figyelmen kívül hagyni. Javasolnám kegyednek, hogy esetleg itt kellene maradnom néhány napot, csakhogy meggyőződjek arról, hogy valóban nem ólálkodik itt valami, amiről magának nem, de nekem tudnom kell!

Amennyiben nem tartja ezt szükségesnek, úgy értesítsen, ha mégis hall valamit a bestiáról! Nincs olyan messze a birtokom kegyedétől, hogy ne lehessen üzenni! Akár még az is lehetőség, hogy esetleg a Torony Fénye Fogadóban üzen nekem!

Ezután viszont!
*elment, megölte a Rémet, és hazament.*

Vendég

[Dragon R. Qwenor kalandja - A Minrop Ház bestiája]

- Meg kell mondanom furcsa. - csóválja a fejét a nő. - Nem tartom jó ötletnek, hogy az ottaniakkal közösködjön egy ily nemes úr. Züllött, elátkozott alakok járnak oda, ki tudja, talán maga az épület is elátkozott. Kér esetleg teát?

Ha Qwenor kér, akkor hamarosan gőzölgő csipkebogyó teával érkezik viszonylag gyorsan egy cseléd, erőteljesen szemlesütve, majd gyorsan távozik is.

- Sajnálatos, hogy ennyire megvezették.

Újonc Hozzászólások száma : 7

[Dragon R. Qwenor kalandja - A Minrop Ház bestiája]

Qwenor

A Torony Fénye Fogadójában találkoztam egy törpe úrral *mondja nyugodtan, mintha meg se hallaná és észre se vette volna azt, hogy őt kinevették. Mintha csak át kéne lépnie az úton neki most egy kidőlt fát, amely az útra zuhant.* Ő mondta nekem, hogy körül kellene néznem itt...

Vendég

[Dragon R. Qwenor kalandja - A Minrop Ház bestiája]

A hölgy elmosolyodik Qwenor szavait hallga, szinte majd' fel nevet.

- Uram önt attól tartok csúfosan átverték. A birtokon minden teljesen nyugodt és csendes, már-már unjuk magunkat. A legutóbbi legszörnyűbb baleset az volt, mikor a kertészünk megvágta egyik ujját a sarlóval. Mégis honnan hallotta ezen álhírt, hogy valamiféle bestia garázdálkodna erre?

Noha a nő meglehetősen kedélyessé vált hallván a vadász látogatásának okát, valami mégsem stimmel vele, legalábbis a tekintete nem valami meggyőző.

Újonc Hozzászólások száma : 7

[Dragon R. Qwenor kalandja - A Minrop Ház bestiája]

Qwenor

*illedelemesen kezetcsókol a ház úrnőjének. Erős marokja ellenére finoman veszi kézbe az idős hölgy kacsóját a köszöntésre.* Kellemes napot és Dicsőség e házra a Tó Úrnőjétől! *köszönti őt, majd megcsókolja a kézfejet.*

*egyelőre még nem foglal helyet. Bizonytalanul áll meg, arra várva, hogy vajon az asszony helyetfoglal-e. Amennyiben így történik, akkor vele együtt ül le, mivel Marie óhajára, miszerint üljön le, ennek is eleget kell tennie az aggályoskodás ellenére is.*

Nem rabolom az idejét, kedves Marie! Tudja nekem érdekes foglalkozásom van. Egy olyan világra figyelek, ami többnyire rejtve munkálkódik e világ elől. Talán az idők változnak, és inkább fátyol mögött szövögetik terveiket, és csak a megfelelő alkalomra várva tőrnek elő.

Az idők változnak, a Gonosz egyre jobb álarcot ölt magára, de nekem az a szent kötelességem, hogy akkor is beverjem a képét, ha abban van. Úgy értesültem, hogy az ön birtokán egy rém garázdálkodik. Egy Szörnyeteg. Szeretném megmenteni kegyedet és e ház urát eme veszedelemtől!

Vendég

[Dragon R. Qwenor kalandja - A Minrop Ház bestiája]

A fegyvereket is elkérik de azokat láthatja a férfia, hogy az ajtó közelében helyezik el jól látható helyen, nem viszik azokat sehová.

A könyvtárba érkezvén meglátja a Lady-t, idős, vékony nő, szoros kontyba kötötték fel haját, ruhái méregzöldben és feketében játszanak, kezében vékonyka, női pipát tart és illatos dohány füstje lengi be a helyiséget. A fal ahogy egy könyvtárhoz illő, teljesen fedve van könyvespolcokkal, egyetlen ablak van ami az udvarra kinéz, ott pedig erkélyt látni. A nő amikor meglátja a jövevényt maga mellé helyezi az éppen olvasott könyvet egy kisebb szekrénykére, majd a vele szembeni fotelra mutat.

- Kellemes napot, R. Qwenor ur! - tartja kezét kimérten, kézcsókra. - Foglaljon helyet! Minek köszönhetjük a látogatását?

Újonc Hozzászólások száma : 7

[Dragon R. Qwenor kalandja - A Minrop Ház bestiája]

Qwenor

*ez a birtok több fantáziáról és hatalomról árulkodik, mint az övé. Illedelmesen és kedvesen köszönti a komornyikot is. Alig tekint csak körül a derék kíséret közben, de azért a festményre vett egy pillantást, hátha megérinti abból valami őt... habár nem műszakértő. A kellemes illat, amely húsételtől jön, már közelebb áll egyszerű lényének figyelméhez, de most sokkal inkább érdekli, hogy miféle rémséggel kell majd itt szembenéznie. Átadja táskáját, köpenyét, és ha szeretnék, akkor a fegyvereit is.*

Vendég

[Dragon R. Qwenor kalandja - A Minrop Ház bestiája]

Végig vezetik az úton egészen a bejáratig, ahogy ígérve volt, lovát is elvezetik az istállóba. Az ajtóban már komornyik várakozik türelmesen, meglepően fiatal személy komornyik létére, szőke, rövid hajú fiatalember.

- Kellemes napot jóuram, Rodrick vagyok. Kérem kövessen, a Lady a könyvtárban fogadja önt.

Belépve komor benyomást keltő, mégis impozáns hallba érkeznek, Dragon orrát jázmin illata csaphatja meg és készülő ebédé, vélhetően vadasé. Szemközt lépcső, afölött méretes festmény díszeleg a falon, pár nemzedékkel ezelőtti családfőé lehet, egészséges és jóképű férfi volt, ápolt külsővel. Felül az emeleten korlát látható, mely mögött újabb ajtók, ám bal- és jobb kéz felé is látni ajtó nélküli helyiségeket. Bal kéz felől már látni is némi pipafüstöt kiszállongani.

- Erre kérem. - indul el a komornyik a füstös szoba felé, eközben cselédek bukkannak fel, hogy levegyék a vendég köpenyét és felakasszák a bejárathoz.

Újonc Hozzászólások száma : 7

[Dragon R. Qwenor kalandja - A Minrop Ház bestiája]

Qwenor

*~ látnád az én családomat... ~ gondolja magában a katona szavaira. Ezután a másik őr szavaira bólint. Az invitálásra és az ellátás ígéretének biztosítására, miután végighallgatta. Méltóságteljesen száll le a lováról. Határozottan és nyugodtan indul el az úrnő színe elé.*

Vendég

[Dragon R. Qwenor kalandja - A Minrop Ház bestiája]

Az őr összevont szemöldökkel hallgatja végig a vadászt, majd vállat von.

- Nem ítélek, jóuram. Azt teszel amit jónak látsz. Ameddig nekem nincs dolgom efféle dögökkel addig nem aggódom, bár most, hogy itt vagy kezdek aggódni, egyébként is furcsa család ez... - csóválja a fejét.

Mire mindezt megbeszélik, visszatér a másik őr és elkezdi kinyitni a kaput.

- Fáradj be, jóuram. Az úrnő fogad, lovadat hagyd csak itt, istállóba vezetem. - mondja az őr - Majd az istállós fiú elrendezi.

Újonc Hozzászólások száma : 7

[Dragon R. Qwenor kalandja - A Minrop Ház bestiája]

Qwenor

*visszabiccent módos hálát tanúsítva annak, hogy eleget tesz az őr a kérésének. Ezután a vele szóbaelegyedni kívánó katonára fordítja kitüntető figyelmét. A kérdés megválaszolása előtt jelentőségteljesen igen válasznak megfelelőt bólint.*

Mindig azt teszem, derék barátom. Démonok és nekromanták élnek közöttünk. Én pedig azért vagyok, hogy ez ne legyen így!

*kicsit elmereng és folytatja a gondolatát:*

Nagy dolognak tűnik ez, pedig én csak egy harcos vagyok az egész folyamatban. Az ördög cselvetése ellen nem vagyok más, csak egy kard az Úr kezében. A penge nem kérdez, nem érez, csak elmerül a vérben, amerre a szent akarat irányítja.

Olyan kezdek lenni, mint az inkvizíció. Tisztelem a munkájukat, és felnézek rájuk, de az ő útjuk mégsem az én utam. Az inkvizíció egyszerűen csak megkeresi és máglyára küldi a boszorkányt... nekem viszont az is hozzátartozik a szörnyvadász szakmához, hogy ha van rá lehetőségem, akkor még a boszorkányt is jó útra térítsem. Az én szakmámban, ha erre nincs lehetőség, akkor lehet máglyára küldeni a boszorkányt!

Azonban az esetek többségében gyorsabban kell cselekedni a mérlegelésnél. Az én szakmámban, mivel közelebb kerülök a Szörnyekhez, egy idő után az inkvizíciónál is rosszabbá válhatok, ahogy elkezd elmosódni a határ, amikor a pokol rajtam keresztül kezd el nézni... és drága barátom, ha azt kérdeznéd tőlem, hogy átléptem-e a már a határt... vissza kellene fordulnom kicsit, hogy megnézzem azt is, hogy mennyivel.

Vendég

[Dragon R. Qwenor kalandja - A Minrop Ház bestiája]

Az őrök összenéznek. Két tipikus bérember lehet, bizonnyal a városban lófráló zsoldosok, vagy hasonló céhek egyikéből. Egyik sem tűnik veterán harcosnak, de nem esetlenül fogják a fegyvert. Mindketten meglehetősen tagbaszakadtak, markos férfiak, valószínűleg a kikötői munka sem lehet idegen a számukra. Mindkettő pödört bajusszal rendelkezik, láncinget, könnyű vértet viselnek, fegyvereik rövid kardok. Az alacsonyabbik némi vonakodás után biccent és kinyitja a kaput.

- Várj jóuram türelemmel, beszélnem kell a ház úrnőével.

Míg besiet az őr, hogy beszéljen Marie Minroppal, a maradó eközben unottan méregeti a lovagot.

- Jól hallottam jóuram, az Unikornis birtokról jött? Ön lenne a szörnyvadász? Tán vadászik most is valamire?

Újonc Hozzászólások száma : 7

[Dragon R. Qwenor kalandja – A Minrop Ház bestiája]

Qwenor

[indulás az Unikornis birtokról]

study

*...egy nap eltűnt az egyik jobbágy fia. Nagy riadalom támadt a birtokon. Qwenor, az új nemes földesúruk tüvé tett érte mindent, de hiába. Kora este imádkozni kezdett a birtok nagyja és szolgája a lovag váratlan tanácsára. Mindenki rimánkodott a kölyökért a maga istenéhez.
Késő estére a gyermek hazatalált. Elmondása szerint látott egy fekete unikornist, amelyet követve talált haza eltévelyedéséből. Innen kapta hát a nevét a birtok.*

*a fiú azóta fegyverhordozója lett Qwenor nagyúrnak, és lelkesen hozza a kis kápolnában imádkozó férfinak annak lovagi kardját. Szent áhítat tölti be a csendes és néma helységet Qwenor fohászkodása közben. Egy könnycsepp serken ki szemgödréből és tűnik is el a szakállában.
Nem akármilyen könny ez! Legördülése közben visszatérnek sötét emlékei: a falujának és családjának fájdalma a lángtengerből. Ebben a rövid időben a vadászat hívása történik meg, mikor a Szörnyeteg a maga módján, valahonnnan... megszólítja őt.*

*csuklyás vastag fekete öltözetet ölt magára. Lovagi kardját a hátára akasztja, és közre fogja azt a vadászatra alkalmas tömve rakott táskájával. Fegyverövébe baltát és karót tűz. A nyakába pedig fölveszi a keresztet, miközben vadállatin vicsorogva fölnéz.*

- Kösz, fiú!

*mondja az útjából félreálló ifjúnak, majd fekete lovával átnyergel a tőle búcsuzó birtokán. A ruha hátulján az esős szélben megfeszül a Tó Hölgyének címere. Pontosan odamegy, amerre a törpe mondta a fogadóban. Rablók és gyilkosok tanyáján.*

[Útközben]

„maguktól jelennek meg a teendők azon a rejtélyes pergamenen”

*ki írhatja ezeket a feladatokat? Ma este talán fény derűl erre. Amennyiben Loful csak átverte és most az ivócimboráival fetrengenek a röhögéstől, hogy palira vették Qwenor nagyúrat, úgy párbajra fogja hívni az illetőt és azzal fog a legjobban járni a krónikás, ha el is fogadja.*

[Odaérve]

Szürkeköpenyes Loful írta:: [Dragon R. Qwenor kalandja - A Minrop Ház bestiája]

A törp a pergamen állítása szerint annyi információval tudott szolgálni, hogy bár az itt lakók nem kértek segítséget senkitől, valami oknál fogva mégis szerepel a pergamenen mint feladat. Loful ezt vállrándítással rendezte le és közölte, hogy egyébként is maguktól jelennek meg a teendők azon a rejtélyes pergamenen. A ház ura annak idején egyik áldozata volt az Ovalion Estus szektának, de a fogadóbeliek időben véget vetettek a szekta működésének, ennek hála a ház ura, Nathaniel Minrop is életben maradt, de az események olyan lelki törést okoztak benne, hogy visszahúzódó lett, ritkán látta őt bárki is, családján kívül.

A két őr gyanakodva méregeti a közeledő Qwenort, csak akkor szólal meg az egyikük, mikor az már kellően közel ér.

- Megállj idegen! Mi járatban?

Dicsőség a Tó Hölgyének! *köszönti az őröket lováról.* Dragon R. Qwenor vagyok uraim, a Tó Hölgyének egyik felszentelt lovagja és a városhoz közel levő Unikornis birtok nagynemese. Fontos ügyben tettem meg az ide vezető jó utat.

Fiam! *mutat az egyik katonára parancsolón.* Tüstént szóljon Nathaniel Minrop úrnak, hogy beszédem van vele, és ennek érdekében bebocsátást kérek szép birtokába!

» Erdő - Az Erdő mélye
» Erdő - A Dalolók tisztása
» Erdő - Zelmut mocsara