Rögtön az elején érdemes tisztázni, hogy mi Agasus város egészének a helyzete a királyságban. Agasus nem birtoka senkinek. Nem rendelkezhet fölötte kénye-kedve szerint sem a király, sem más nemes, legyen bármily magas rangú is. Agasus szabad város, melyet saját Tanácsa kormányoz. Rendkívül előnyös elhelyezkedése révén sűrűn látogatott kikötőváros, és szinte az ország kereskedelmének a harmada itt bonyolódik. És eme előnyös helyzetről Agasus polgárai mindig is tudtak, ezért voltak képesek megőrizni az efölötti befolyásukat. A Tanács első embere, a Főtanácsos egyben Szenátor is, aki felszólalhat a király által összehívott országgyűléseken, így képviselve az udvarban is városát.
Agasus tehát rendkívüli vagyonnal, és ennélfogva óriási hatalommal is bír. Ebből azonban csak kevés lakója részesül. Igaz, hogy elvben bárkinek lehetősége van itt megcsinálnia a szerencséjét, az igazán nagy gazdagság mégis lassan egy évszázada ama néhány családé, kik ma is a Tanács tagjainak többségét adják. Ők a kereskedelmi társaságok alapítói, kézműves és más céhek vezetői, pénzkölcsönző uzsorásokból lett bankárok, valamint a helyi földtulajdonosok. Még a két vezető vallásnak, Medusának és Sanneliknek a főpapjai is tagjai eme Tanácsnak, valamint a Mágustorony Főmagiszterének is fenntartanak egy tiszteletbeli helyet, bár ő ritkán vesz részt üléseiken.
Eme gazdagságot sokáig irigyelték a királyok, nem egyszer tört ki polgárháború, mely során el akarták venni Agasus szabadságát. Ám a hatalmas vagyon híre is elég volt mindig, hogy a fél világ zsoldosai készségesen a város zászlaja alá gyűljenek. Nem is beszélve Medusa egyházáról, kiknek a szemében Agasus szent hely, és ezért ők is latba vetettek mindent, hogy mindig megóvják. A sokadik eredménytelen hadjárat után döntött úgy az akkori király, hogy véglegesíti, és egy bullájával ellátott oklevélben ismeri el Agasus függetlenségét. Cserébe Agasus Tanácsa ígéretet tett, hogy a saját polgárai védelméhez szükséges városőrségen kívül semmilyen más fegyveres erőt nem tart fenn, és minden befolyásával a királyt fogja segíteni mind külső, mind belső riválisaival szemben.
A fenti oklevélnek a folyományaként lett olyanná a városőrség, amilyen ma is, és az Őrkapitánynak is minden tettéről el kell számolnia a Szenátor felé. Továbbá ezért hozták meg azt a törvényt is, hogy Agasus falain belül a városőrökön kívül csak a király szolgái, és a Tanács által felmentett kevesek viselhetnek fegyvert. Mindenki másét a kapuőrök veszik el és helyezik biztonságba, amíg az illető el nem intézi a dolgát a városban. Ezen törvényt csak egy esetben hághatja át valaki: ha egy helyi polgár vállal érte kezességet. A kapuknál ezen kívül vámot is szednek, de ez legtöbbször csak az árukkal érkező szekereket érinti.
A fegyverviselés és a kereskedelem eme szabályozásán kívül viszont már kevés általános érvényű törvény van (az olyan alapvető bűntettekre kiszabandó büntetéseken túl, mint a gyilkosság vagy lopás). A városlakók további kötelezettségeit és jogait leginkább az szabja meg, hogy mely céh, hivatal avagy intézmény tagjai. A közelmúltig legalább is ez volt a helyzet. Csakhogy ez sok esetben kétségeket hagyott afelől, hogy egy-egy törvénysértést a jogászoknak, vagy a céhes elöljáróknak kellett-e volna elbírálni. A jelenlegi Szenátor azonban pár éve el tudta érni, hogy a jogászok céhe nagyobb hatáskört kapjon, ezáltal "megnyirbálva" a céhek és más kereskedőcsaládok önrendelkezését.
Eme tettének köszönhetően igencsak romlott a népszerűsége, és többen is Agasus első zsarnokának tartják. Viszont sok kívülálló szerint a helyiek minden elégedetlenkedése ellenére a város az ő keze alatt egyre élhetőbb és prosperálóbb hely lett. Tény, hogy minden előző Főtanácsosnál rátermettebb politikus, aki páratlan ravaszsággal tudja keresztülvinni akaratát a Tanácsban. A rossz nyelvek szerint ehhez annak is köze van, hogy galád módon összeszűrte a levet a helyi alvilág vezetőivel is. Ezt a Szenátor mindeddig ugyan nem cáfolta, de talán csak azért, mert még senki nem is merte a szemébe mondani...
A Főtanácsos eme zsarnoki természetéről amúgy bárki meg is bizonyosodhat, hiszen minden negyedévben nyílt ülésen vitatják meg a törvénymódosításokat és más intézkedéseket, melyekre minden agasusi polgár ellátogathat, és a tanácsterem karzatán még ő is közölheti véleményét a Tanácsnokokkal. Persze nem lehet mindenki agasusi polgár, aki csak a falai közé lép! Bárki, aki nem itt született, bejegyzett agasusi polgárok gyermekeként, az csakis úgy részesülhet ebben a kitüntetésben, ha legalább három évig él itt törvénytisztelő életet, netán beházasodik egy agasusi családba, esetleg valamely céh elismert tagja nem lesz. Minden más esetben egyedül valamely Tanácsos közbenjárásával lehet bárkiből is elismert agasusi polgár.
Kezdőlap 
