Látszólag huszas évei végén járó, az átlagnál alacsonyabb ám izmosabbnak tűnő férfi. Haja színe fekete, oldalt és hátul tüsire nyírva, felül középen mondhatni félhosszú, egyenes és csillogó mintha frissen volna mosva mindig vagy olajjal bekenve. Tekintete szúrós, amolyan tekintélyt parancsoló avagy félelmet keltő, mivel sokáig ritkán tartja a szemkontaktust, így mély gödrökben ülő szemének színe nehezen megállapítható, sötétbarnás-sötétkékes szinte már feketének is nevezhető írisze. Arca vékony és szőrtelen, bőre sápadt méghozzá egészségtelenül, szája mosolyra csak a legkivételesebb esetekben húzódik.
Fekete bőrkabátot hord, szűk szabású de majdnem térdéig lóg az alja, két ujja viszont csak alkarja közepéig ér, elöl hasa fölött mellkasa alatt két (karabíner szerű) csatt-félével fogja össze mindig, alatta finom kis szemekből igényesen elkészített láncing látható, megközelítőleg szíve fölött valamiféle címer ábrája is látható részlegesen. Minőségi anyagból készült (feltehetőleg selyem) térdnadrágot és hosszú szárú elöl fűzős bakacsot hord. Egyetlen tárgya amit mindig kezében szorongat, egy acélosan csillogó bot, mely másfél méteres sincs, mindkét végén fekete koponya formájú díszítéssel, hozzáértőbbek felismerhetik, hogy obszidián az anyaga és a bot közepében is ez fut végig pár centi vastagon, e köré öntötték a fémet. Kimagasló tehetséggel (és persze sebességgel) lendíti-forgatja, ütni-döfni vagy alkalmanként dárdaként hajítani is pontosan tud vele jobb kézzel. alapvetően viszont sétapálca jelleggel használja baljában fogva, rejtélyes módon a vége nem kopik évtizedek óta és koccanást/koppanást sem hallani soha hiába támaszkodik rá.
Régen kihalt nemesi családból származik az általa polák földnek (lengyel) nevezett sziklás hegyvidéki területről, viszont egy déli csizma alakú félsziget (olasz) egyik tartományában nevelkedett, így beszédében a szláv helyett inkább latinos akcentus észlelhető, ámbár többnyire mellőzi a hosszas társalgást amikor csak lehet.
A tükröket távolról kerüli (babonákra hivatkozva indok képpen ha muszáj), napfényre viszont sosem lép, határozottan éjjeli bagoly típus. Nagyjából az esti adósságbehajtó - éjjeli őr - hajnali bérgyilkos szakmai háromszög fedi le ténylegesen vagyonszerző tevékenységeit, de elsőre mindig a vándorírnok titulust használja amennyiben rákérdeznek foglalkozására.
MODERÁLÁS
1. A középkorban nem volt "tüsi" haj, de ez a leírással a legkisebb probléma.
2. Izmosabb vagy csak annak tűnik?
3. A selyem közel sem volt kimondottan elterjedt viselet, különösen nem vándorok számára, bakancs pedig még nem is létezett a középkorban.
4. A pálca koncepciójánál csak a különféle használati módjai nevetségesebbek, mint például hogyan dobja el lándzsaként ha egyszer mindkét végén koponyadísz van? Hogyan döf vele? Az obszidiánról nem is beszélve ami egyébiránt kő és nem fém.
5. A kedves felhasználó igazán megtisztelhette volna az oldalt azzal, hogy veszi a fáradtságot és elolvassa az oldalról rendelkezésre álló információs rovatokat mint pl. Világleírás. Ha ez megtörtént volna akkor jól tudná, hogy itt sem oplaszok, sem polákok, sem a valós világ
nincs.
6. Bár nincs nyíltan leírva, hogy a karakter vámpír, de a sok utalásnak hála süt róla, ha valaki a világleírással sincs tisztában, vámpírt ne is próbáljon regisztrálni.
Összegzés: A lerás egyetlen értékelhető eleme a fogalmazás. Az egész koncepció elfogadhatatlan, ahogy a regisztráló látható hozzáállása is, amennyiben újra szándékszik próbálkozni, kezdetnek olvasson világ és játék leírást, majd kezdjen bele egy
sokkal szerényebb koncepcióba.
Home 
