Az Erdő mélye

[Dragon R. Qwenor kalandja - A Minrop Ház bestiája]

Dragon megfelelően útba lett igazítva, a várostól nem messze él e nemesi család, nem túlzottan nagy a nevük, birtokuk is apró ám kúriájuk pont olyan fényűző mint egy nemesi családtól várni lehet. Már jócskán éjszaka van mikor a vadász megérkezik, széles út vezetett a kapuhoz, két őr áll annak két oldalán. Az épületnek egy emelete van és vélhetően padlástere is, erről egy felfelé vezető létra enged következtetni, a kert ápolt és az épület is rendjén karban van tartva ám mégis meglehetősen taszító benyomást tesz, legalábbis Dragon úgy érezheti, hogy hiába a szép épület és a szép kert, mégis valami nem stimmel ezen a helyen, noha nem tudni még mi az.

A törp a pergamen állítása szerint annyi információval tudott szolgálni, hogy bár az itt lakók nem kértek segítséget senkitől, valami oknál fogva mégis szerepel a pergamenen mint feladat. Loful ezt vállrándítással rendezte le és közölte, hogy egyébként is maguktól jelennek meg a teendők azon a rejtélyes pergamenen. A ház ura annak idején egyik áldozata volt az Ovalion Estus szektának, de a fogadóbeliek időben véget vetettek a szekta működésének, ennek hála a ház ura, Nathaniel Minrop is életben maradt, de az események olyan lelki törést okoztak benne, hogy visszahúzódó lett, ritkán látta őt bárki is, családján kívül.

A két őr gyanakodva méregeti a közeledő Qwenort, csak akkor szólal meg az egyikük, mikor az már kellően közel ér.

- Megállj idegen! Mi járatban?

*Eljött az ősz, a tengeri utak vége, így Estilla is a szárazföldre kényszerült visszatérni, hogy itt várja ki újra a tavaszt és hogy folytassa felfedező útját a távoli tengeri szigetekig.
Mint egy évvel ezelőtt, most is néha 1-1 napra, hosszabb időre megpihen a fogadóban és a környékén vagy épp a városi könyvtárt bújja bár lassan elolvasott már minden betűt, mégis...az igazi számára az erdő...
Az erdő, mely már lassan őszi színes ruháját is leveti, az állatok egy része álomra készül, mégis...ott járni és hallani őket a természetet megnyugtató a lánynak...ahogy ma is, ahogy hosszú sétára indul a fogadótól, be az ismeretlenbe.*

[Erdőmélyi felderítés]

- Oh, tényleg, a fogadás - jut eszébe, gondolatait tereli a koncentrálás okozta fáradságról.
Ahogy lassan aztán kiérnek, felengedi az illúziót és megkönnyebbülten vesz levegőt. Menet közben csak olykor-olykor dőlt Brannek, azt is véletlenül, most felszabadul annyi ereje, hogy erre ne legyen szüksége.
- Mondanám, hogy sajnálom, de nem is nagyon számítottam másra - teszi még hozzá, egy jelen pillanatban tőle telhető megelégedett kis mosollyal, majd lezártnak tekintve a dolgot, Nefi mellé lépdel. - Gondolom, még visszajövünk. Kicsit felkészültebben. Járt bármi haszonnal ez a kis kiruccanás?

//Bocsánat, az utóbbi napokban egyszerűen eszembe sem jutott ellenőrizni az új hozzászólásokat, azért a kései válasz //

[Erdőmélyi felderítés]

A többiekre figyel, hogy mind a hárman biztonságban kijussanak. Hála a többieknek, nem is követik őket, végül nem is szólal meg, míg ki nem érnek a fák közül, és meg nem látják a fogadót.
- Persze, jól... - mondja halkan, közben fejben már azon gondolkodik, hogy hogyan tudnak úgy támadni, hogy látatlanban is győzzenek.

//Elnézést a sok késésért, még mindig nincs netem a lakásban XD Ezért húzódik a játék. De most már mesélőre nem kell várni. Szóval zárhatjuk is a következő reagokban.//

[Erdőmélyi felderítés]

Akkor bizony nincs mese, ha szükséges Samarát támogatva-cipelve indul el az erdőben minél messzebbre a magukban harcolóktól és lehetőség szerint a fogadó irányába.

- Ez kellemetlen lesz amikor magukhoz térnek. - heherészik - De az már biztos, problémásabb a helyzet mint lennie kellene... legalábbis ilyen haszontalannak rég éreztem magam, ráadásul fogadást is veszítettem.

Nefire néz.

- Te jól vagy?

[Erdőmélyi felderítés]

Nem elégedett, amiért visszavonulnak, de ez nem háromemberes kalandnak tűnik, és az illúzió is fárasztja annyira, hogy ne kezdjen ellenkezni. Legalábbis ez ellen ne.
- Dehogyis, jól vagyok! - tiltakozik Bran felajánlása ellen, de alig ejti ki a szavakat, megszédül. - A jó... - káromkodik egy keveset, összeszorított szemekkel nekidőlve egy fának és megforgatva ujján a gyűrűn, kiszívva belőle némi mágiát. Ez ugyan csak annyiban segít, hogy tovább tarthassa fel az illúziót, abban sajnos nem, hogy annál jobban összeszedhesse magát, minthogy kiegyenesedik. - Rendben. Tűnjünk innen.

The member 'Fabulo' has done the following action : Kockadobás

'Siker-Nem siker' : 2

[Erdőmélyi felderítés]

A három férfi még mindig a semmivel hadakozik, viszont Samara érezheti, hogy egyre nehezebb fenntartania az illúziót, sőt meg is szédül kicsit.

[Erdőmélyi felderítés]

A sikertelen támadás, Samara koncentrálása és Bran felvetése elgondolkoztatja. Emberré alakul és a barlangok felé pillant. Ha nem sikerül felderíteniük, akkor az ismeretlennel fognak megküzdeni Nabyrie megmentéséért, ha viszont megpróbálnak közelebb jutni...
A hadakozók felé néznek. Ha sikerül is legyőzni őket, Samara már túl régóta tartja fenn az illúziót, bizonyára kimerülne, ketten pedig...
Bólint Brannak.
- Vonuljunk vissza, amíg lehet - mondja ki végül, és ha kell segít Samarának.

[Erdőmélyi felderítés]

* Egy messzi vidék szisszenésül hangzó káromló szavai hagyják el ajkait a sikertelen dobásra, miközben leguggolva felveszi azt a tőrét, amivel legalább lábat sikerült találnia, a másikért egyelőre inkább nem megy.
Arcán koncentrálás, most nem is dob újra, az illúziót tartja fenn a többiek számára fintorgó arccal. Más képességét nem meri használni, hogy még könnyebb célponttá varázsolja a támadóikat, fél, hogy azzal az egész illúziót megzavarná és tönkretenné, no meg, a végén talán itt ájulna el. *

The member 'Fabulo' has done the following action : Kockadobás

#1 '6 oldalú' : 6, 5

--------------------------------

#2 'Siker-Nem siker' : 2, 2, 2

//Kockadobás forever Ez egy ilyen kör lett //

*Bran sajnos nem elég gyors, mivel a pajzs is eltalálta, és ebben bizonyosan meginog valamennyire, a három harcos túl gyorsan indulnak meg a fák közé, hogy kézzel a torkába nyomhassa a nyilat. Így viszont, a három "szellemmel" hadakozó igen könnyű célpontot nyújtanak három-négy fasorral odébb.

Samara tőre sem talál, valószínűleg az illúzió fenntartása miatt, így viszont az egy pillanatra sem szakad meg ez által fenn marad a könnyű célpont.
Nefi, bár a férfi arcát felsértette - bérgyilkos eléjében, hála Samarának, ő úgy élte meg, hogy ágak sértették fel - de nem tud a férfibe kapaszkodni így a támadása sikertelen.

Rövid helyzetleírás:
Samara, aki az illúziót tartja fent, Bran és Nefi mellett vannak, előttük négy-öt fával odébb a három férfi (1) egy sértetlen karddal és pajzzsal, (2) egy a kezén sérült, aki elvesztette a pajzsát, csak a kard van a kezében, (3) a lábon sérült bérgyilkos a fák között szellemekkel hadakoznak.

[Erdőmélyi felderítés]

Az előtte elhaladó bérgyilkosnak ugrik, de nem elégszik meg annyival, hogy felsérti az arcát, karmait mélyen belevájná a vállába, és ha sikerül rajta maradni, úgy ő is a férfi torkára menne.

[Erdőmélyi felderítés]

Bran elvigyorodik látva, hogy -valószínűleg Samara- lóvá tette ellenfeleiket. Amikor a pajzsos zavartan leereszti fegyverét, ő azonnal fogná a kezében tartott lövedéket amit betölteni készült és lendületesen pajzsos torkába döfné.

[Erdőmélyi felderítés]

Mivel az illúziója sikeres, a koncentrálástól fintorgó arccal lépne elő Bran mögül, akinek korábban egy vállérintéssel köszönte meg, hogy elé állt és rögtön hajítaná is megmaradt tőrét a bérgyilkosok után, hátha beleáll valamelyikük hátába és eggyel kevesebb gondjuk lesz.
Mással most nem tud foglalkozni, kellően lefoglalja, hogy fenn is tartsa az illúziót és megpróbáljon pontosan célozni.

The member 'Fabulo' has done the following action : Kockadobás

#1 'Siker-Nem siker' : 1, 2, 2, 2, 1, 1, 1

--------------------------------

#2 '6 oldalú' : 5

[Erdőmélyi felderítés]

Brannak nincs ideje lőni, ugyanis a sértetlen, kardos-pajzsos olyan vehemenciával támad rá - mivel Samara elé állt -, hogy még talán védekezni sem maradna ideje. Kardját felemelve, pajzsával lök egyet a férfin, és éppen lecsapna, amikor megzavarodott ábrázattal a keze megáll a levegőben.
- Mi a?
- Ott vannak! - mutat a bérgyilkos az fák közé, és mire Bran és Nefi felocsúdhatnának, hogy mi történt, már rohannak is arra felé.
Samara viszont tudhatja, az illúziója igencsak sikerrel járt.

Így viszont, bár Neferati támadása nem sikerült volna, ha most megpróbálja elkapni a bérgyilkost, akkor képes lehet felsérteni az arcát.

[Erdőmélyi felderítés]

Támadása sikeres volt, aminek örül, de fentről az ágakról ő is kiszúrja az érkezőket. Miközben Samara és Bran bevisznek egy-egy sikeres támadást, ő a fáról, lesből támadna rá az egyikükre. Azt választja ki, akinek megsérült a lába, hátrafelé ügyesen ereszkedik le a törzsön, és figyel, ha megfelelő pozícióban van, hogy támadjon (ha nem a bérgyilkosra, akkor bármelyikre), akkor azonnal támad, rögtön torokra megy.

[Erdőmélyi felderítés]

Elégedett mosollyal látja, hogy tőre célba ért, tudása mégsem kopott el annyira, mint amire számított. Grimaszolva mered a földre esett furcsa lényre, nem tudja eldönteni, hogy él-e vagy Neferati támadása halálos volt, így a biztonság kedvéért megpróbál képességeivel az elméjébe hatolni és arra manipulálni, hogy ne támadjon többet rájuk.
Mindeközben hátrébb lépked kissé, hiszen a földiek még mindig veszélyt jelentenek. Amint végezne a manipulálással, sikeresen vagy sikertelenül, megpróbálna egy illúziót létrehozni a földiek számára, amiben őt, Nefit és Brant nem látnák, csak az illúzióban létrehozott, kivetített alakjaikat, amik teljesen máshol állnak, mint ők.

The member 'Fabulo' has done the following action : Kockadobás

'Siker-Nem siker' : 1, 1, 2, 1, 2, 1, 1

[Erdőmélyi kaland]

*Neferati támadása sikerrel zárul. Mivel a furcsa lény, (amiről kiderül, hogy csak egy ember, aki valószínűleg alakváltó, és képes volt félig átalakulni, és nincs csőre, csupán maszkot visel) épp Branra célozna íjával, hogy rálöjjön, így Neferati támadása meglepetésként éri, így a papnő támadása sikeres. A férfi négy véres karmolással a nyakán, nagy puffanással hull a földre Samara és Bran mellett.

A két földön lévőnek nincs alkalma menekülni, ugyanis két kivont kardos és pajzsos, maszkos férfi, és egy bérgyilkosnak látszó, fekete ruhában és csuklyába öltözött férfi lép ki a fák közül.
Ez utóbbi azonnal dobótört dob Samara felé, de mivel eléggé elsiette a támadást, ezért a tőr nem ér célt.

Viszont, ha Samara és Bran támad, akkor a támadásuk célt ér. Bran nyila az egyik kardos karját sérti fel, el is ejti a pajzsát, Samara tőre pedig beleáll a bérgyilkos lábába, aki viszont kihúzza, és félredobja. A maszk miatt nem látszik, mekkora a fájdalmuk.*

[Erdőmélyi felderítés]

*Mivel a többiek a földiekkel fognak foglalkozni a többiek, ő átugrik a szomszédos fára, és rátámadna a furcsa lényre. Karmait előre meresztve rögtön nyakra ugrana, vagy lelökné a fáról.*

[Erdőmélyi felderítés]

- Megbeszéltük, készítsd a fenekedet.

A sikertelen lövésen nem akad fent, azonnal nekilát újratölteni a nyílpuskát. Tekintetével sietősen pásztáz körül, olyan helyet keresve ahol sűrűbb az erdő.

- Amondó vagyok, hogy siessünk olyan helyre ahol szűkebb a hely a repüléshez, itt nyílt terepen ők vannak előnyben.

Eközben persze éberen figyel, hogy becélozza a következő esetleges felbukkanót, persze a szemére célozva.