Az Erdő mélye

[Erdőmélyi felderítés]

* A fogadóból igyekszik az erdő, illetve Neferati irányába, akit hamar kiszúr, ahogy fel-alá menetel. Amint meglátja, kissé szaporábbra fogja lépteit.
Megszokott öltözékeitől eltérően most sötétbarna, majdnem fekete nadrágot húzott, hisz minden bizonnyal abban sokkal kényelmesebb lesz egy felderítés, mint mindenfelé hasított, átlátszó, ilyen-olyan szoknyáiban. Oldalpántos, mélyvörös felsőjére keményebb anyagú, de a mozgását és sebességét mégsem korlátozó barna fűzőt vett, lábán csizma. Mindkét combjára egy-egy tőr felcsatolva oldalról, ha esetleg szüksége lenne rá, ékszerei ugyanúgy rajta vannak, hiszen mágikusak, erőt adhatnak neki, ha szükséges. Hosszú haját lazább fonatba fogta, hogy az se akadályozza.
Más felszerelése nem igen volt, remélhetőleg nem is lesz rá szükség. *
Szia * köszön Neferatinak, ahogy megáll mellette, hamarosan azonban nekidől egy fának. * Kit várunk még? * érdeklődik. *

[Erdőmélyi felderítés]




*Az erdő előtt várja a többieket. Ezúttal nyoma sincs rajta vidámságnak, inkább mintha kissé ideges lenne. Ember alakban fel és le járkál. Miután az egész erdőt bejárta, biztos benne, hogy a hegy lábánál találják meg a szektát. De vajon mi derül ki róluk? Vajon Nabirye főpapnő biztosan él még. És milyen erős lehet a mágus, aki képes őt macska alakba kényszeríteni.
Szokásos ruházatát viseli, bár mintha kevesebb ékszer lenne rajta. Fegyvere nincs, de azért gondol arra, mi lesz, ha lebuknak. Nem véletlen nem megy egyedül. A gondolat, hogy ketten is segítik majd, azért megnyugtatja. A fogadó felé pillant, most már itt az idő.*

[Kaland - Zeubaba és a negyven rabló - Avagy Frediger idegei]


Frediger

- Még hogy talmi gyönyörökre áldozzam vagyonom? Akkor már akár a tengerbe is hajigálhatnám azt a pénzt! - méltatlankodik, de aztán már furcsállja, hogy Isra miért beszél Zeu kardjához. Amikor pedig ő is a férfira pillant, és meghallja felőle a két különböző hangot, rájön végre, miről van szó.
Döbbenten hátrál egy fél lépést a szőrmébe bújt vadembertől.
- Miféle ördögi szerszámod van neked? És hagyod, hogy megrontsa lelked átkos szavaival? Biztos egy démon szállt belé! Ti is halljátok? Arra akar rávenni, hogy őt segítsem, de abból nem eszik! Nem leszek bálványimádóvá! Az én szívem egyedül Sigmaré, ezt jól jegyezd meg, pokolbéli rettenet! - fenyegeti meg a kardot, és csak azért nem lóbálja meg hozzá kalapácsát is, mert még túl friss hozzá a vállsebe.

- Zeu nem tart döglött állat - mondja meglepetten. - Csak van ruha - magyarázza, és közben végigmutat farkasbőr ruháján. Ezután előhúz alóla még egy patkány, és egy nyúlbundát. Utóbbiból talán sapka készül, már át van kötve néhol.- Zeunak van munka talál ott kis állatok. - Meglóbálja a patkányt Isra előtt.
- Nagyon remélem, hogy pénzhez fogsz juttatni, ha már viccet mersz űzni belőlem - jegyzi meg Szultán Isrának. - Te pedig inkább add nekem azt a pénzt, én egész birodalmakat fogok felvirágoztatni, nem csak egy templomot - kezdené győzködni Fredigert, még időben, hogy meggondolhassa mire hozzájut a pénzhez. - Vagy pedig, te csald el ezeket a banditákat, mi pedig megkeressük a kincset, és utána építhetsz egy templomot.

[Kaland - Zeubaba és a negyven rabló - Avagy Frediger idegei]


Frediger

Ő épp megosztja a figyelmét saját sebének bekötözése és a térkép kisilabizálása között, amikor megüti fülét Isra felvetése. Még hogy ő nőkre költsön pénzt!
. Háh! Azt te csak szeretnéd! - vág vissza azonnal - Ha így akarsz arra csábítani, hogy adjam neked a részemet, abból nem eszel! Sigmar dicsőségére fordítom a kincs rám eső jussát! Csak találjunk oda...

Amíg ismét belemerül a térkép, és különösképp a versike tanulmányozásába, még az is elkerüli a figyelmét, hogy nem Zeu, hanem annak kardja beszél inkább többet. Ráadásul úgy, mintha ő lenne itt a nagybirtokos, holott Zeu igazán nem néz ki főúrnak...

Zeut kevéssé érdekli a vagyon, ám Szultán... Őt meggyőzte a beszéd.
- Legyen. Mutasd az utat, asszony! - kiált fel boldogan. -Abból vehetek magamnak katonákat! - jegyzi meg magának.
A férfi eközben morcosan elteszi a patkányt. Ha nem kell, hát nem kell, pedig nem büdös az... nagyon. A saját sebét nem kell bekötni, a kotyvalékból arra is ken egy keveset, de nagyobb törődést nem igényel.
- Tudsz térképet olvasni? Szolgámnak hiába mutatod, annyit ért belőle mint egy festményből - veti fel Szultán. Ebből még adódhat probléma.

[Kaland - Zeubaba és a negyven rabló - Avagy Frediger idegei]


Frediger

Még ha sebe mindenféle trutymóval való bedörzsölését hagyja is - könnyező szemekkel, és a fájdalomtól inkább vinnyogásnak ható imádkozással - a patkánybőr előkerülésekor már hevesen tiltakozik.
- Nem patkány harapott meg, hogy annak szőre kelljen! Akkor inkább már tépek az ingemből egy csíkot.

És amíg ezzel foglalkozik, kapzsi fénnyel csillanó szemekkel hallgatja Isra beszámolóját a rejtett kincsről. Persze ő egyházalapításra fordítaná a maga részét, de arról egyelőre nem szól.
- Mutasd a térképet! Másként miért hinnénk neked? Ugyanolyan senkiházi rabló vagy, mint akik ellen menekültünk!

- Jó, jó - mondja Fredigernek, és mikor ő a sebhez dörzsöli a leveleket, Zeu a ruhája alól valahonnan előhúzza egy patkány lenyúzott bőrét. - Kötöz ez! - magyarázza, és ha a férfi megmengedi, szőrmés részével a seb felé fordítva hozzákötözi, igazán higiénikusan eljárva
- Miféle kincsről beszélsz? - kérdi Szultán gyanakodva. - Ha jó sokat ér, talán még érdekelne is...
- Zeu szeret erdőnél rosszabb hegy, de hegy lehet mászkál, az jó. -jegyzi meg a férfi.

[Kaland - Zeubaba és a negyven rabló - Avagy Frediger idegei]


Frediger

Mikor Zeu az orra alá dugja a sáros-szutykos leveleket, utálkozva fintorodik el.
- Dörzsöld be magadnak! - lökné félre a férfi kezét, de ösztönből jobb kezével teszi ezt, így a vágásba vállán istentelen fájdalom nyilall.
- Na jó... De csak, ha be is kötözöl valamivel... - nyögi egy pillanattal később Zeunak.
És mielőtt az orvosi ellátása megkezdődik, még ennyit mond Isrának.
- Halljam, mi érték van ennél a tolvaj bandánál! Biztosan lopták, és akkor vissza kell adnunk annak, akitől elvették! Ez így helyes!

Aztán már nem szólal meg sebe ellátásáig, illetve halkan zsolozsmázza Sigmar egy zsoltárát, hogy Zeu gyógymódját istene áldomásával tegye hathatóssá.

- Elejét venni? Ügyetlen lehetsz, ha lebuktál mielőtt elvehetted volna - értetlenkedik Szultán. - Aki csak akar lopni, azt nem szokták fegyveresen üldözni, csak ha rajtakapják. Vagyis nincs semmilyen vagyonod amit ajánlgathatnál. Én a birodalom ura vagyok, miért segítenék egy alantas tolvajnak? - kérdi igencsak lenézve a nőt. Zeu eközben körbejárja őket, és összeszed néhány falevelet, meg egy piros virágot, majd leguggol vele Frediger mellé.
- Kell dörzsöl sebbe - magyarázza, és átnyújtja a maréknyi, nem túl bizalomgerjesztő sáros dudvát.

[Kaland - Zeubaba és a negyven rabló - Avagy Frediger idegei]


Frediger

Követi hát Zeut kérdés nélkül, és hamarosan már ő is felismeri a világítótoronyhoz közeli terepet. Nem is érti, miért is akart ennél mélyebben az erdőbe merészkedni, mikor magányos imáját akár a tengerparton is megejthette volna...

Válllán a seb neki mélyebb, mint Zeué, karján már sötét patakokban csorog alá vére, ahogy Isra mellé rogy le ő is kifújni magát. Régen futott ennyit egyszerre, ráadásul nehéz erdei terepen. A nő elégedett vigyorát csak gyanakvó pillantásokkal tudja viszonozni, majd ahogy levegőhöz jut, így szól hozzá.
- Akármit is vettél el tőlük, az elég apró lehet... - méri végig őt bármi erszéky, netán ékszer után kutatva pillantásával.
- De nekem is tartozol most már a magyarázattal! Már a véremet ontottam neked! -pillant fájdalmas grimasszal vállsebére.

Nincs olyan pontja az erdőnek ahonnan Zeu akár részegen is, ne találna oda a fogadóhoz Vezeti is bőszen a kis csapatot, csak időnként lassít le, hogy Frediger tudja tartani a tempót. Ezúttal Szultán is csendben utazik, már nem látja értelmét felingerelni a tömegeket, inkább a menekülésre koncentrál.

Mikor már nem kergetik őket, Zeu elteszi kardját, és végre időt fordíthat sérülésére. Alig karcolta meg a kard, de azért fintorogva simogatja a sebet. Leül hát az egyik fa tövébe pihenni.
- Zeu felejt... nyúl fán... - mondja mérgelődve, mikor rájön tettére. Közben már azon gondolkodik merre lehetett az a bizonyos fa.
- Ezek aztán kitartóak voltak - szól Szultán, remélve, hogy ezúttal tényleg lerázták üldözőiket. - Igazi bajkeverő halandó vagy te, megfuttattad csodálatos első szolgám. Most már áruld el mit loptál el tőlük. Sőt, add nekem fizetségül amiért megvédtünk! - feltételezi a nőről újfent, hogy lopásért kergetik. Csendben bízik benne, hogy Frediger nem kívánja majd a zsákmány felét

[Kaland - Zeubaba és a negyven rabló - Avagy Frediger idegei]


Frediger

A vállába maró penge okozta sebre először csak felszisszen, és egy pillanattal azután, hogy Isra tőre térdre kényszeríti második támadóját is, kalapácsa tompa reccsenéssel sújt le homlokára.
Ám a harci láz csak eddig feledtette vele a fájdalmat, és a vérző sebre szorított kézzel hátrál vissza a többiekkel együtt.

- Megmaradok, ha Sigmar is úgy akarja! - feleli Isra kérdésére.
- Vissza kéne jutnunk a városba! Vagy legalább a világítótoronyig! Szégyen a futás, de most Sigmar is megbocsájtja! *hátrálna egyre gyorsabban, folyamatosan szemmel tartva a közeledőket.
És ha tényleg nyakukba szedik a lábukat, úgy kérdés nélkül csatlakozik ameneküléshez. Viszont ő már egészen eltévedt itt, az ismeretlen erdőben. A többiekre bízza magát, merre is szaladnak ezután.

- Fut, fut... Zeu utál fut! Mi keres fa? Mászni szeret... - mondja Zeu, miközben felsegíti őt a nő. Felmérgelte magát a nagydarab rabló súlyán, ezért mérgesen belerúg még egyet a testbe, mielőtt félrelépne mellőle. - Zeu ölt holt, fog öl ti is! -kiáltja, és ingerülten morog a rablók felé.
- Áh, ti, hát illik ilyen sokan lenni?! Nincs több csapdánk, egy fa jó ötlet lenne - ért egyet Szultán is. Nem valószínű, hogy mégegyszer elhinnének akármilyen hazugságot, harcolni pedig nem egyszerű ennyivel szemben. Kell egy kis idő amíg kigondol valami tervet. Még így is többszörös a túlerő, valószínűleg nincs elég tőre a nőnek sem, így végül a közelharc marad. A férfi egészen jól használja kalapácsát, de közel sem lesz elég... Valami trükk kell. Valami csel. Semmiképp nem akarja, hogy csodálatossága egy banditánál végezze.

Addig is, ha a többiek megindulnak, Zeu is futásnak ered. Ha nem, hát marad a harc.

#1 '6 oldalú' : Zeu: 4, Rabló: 5

--------------------------------

#2 '6 oldalú' : Frediger 3, Rabló1: 1, Rabló2: 4

--------------------------------

#3 'Siker-Nem siker' : Isra-Zeu: 2, Isra-Frediger: 1

Zeu sikerrel ledöfi a neki rohamozót és az hörögve zuhan neki, ám Zeu csele nem válik be, a hatalmas tömeg maga alá préseli így még csak helyezkedni sem tud, hogy a felé döfő felé tartsa. Éppen csak megkarcolja Zeu alkarját, ugyanis segítségére siet Isra egyik tőre, egyenesen a férfi homlokába áll bele így Zeu nyer egy kis időt, hogy nagy nehezen kikecmeregjen az izomkolosszus alól.

Frediger kezdeményezése sikeres, kalapácsa bordákat tör és a sebesült rabló felüvöltve zuhan be a többiek fejére. Ám a férfi szerencséje idáig tartott. A másik rabló gyorsabbnak bizonyul és Fredi felé vág A férfi kap egy csúnya vágást a vállába és ezt Isra tőre sem tudja megakadályozni Zeunak történt igyekezete túl sok időt és összpontosítást vett igénybe. A férfi a hasába kapja a tőrt így harcképtelenné válik, letérdel hasát markolszva, Frediger könnyűszerrel lecsaphatja.

Ám a rablók zöme már igencsak közeledik és ha ők most hárman maradnak, többszörös túlerővel kell szembenézniük.
-Futnunk kellene nem? -érdkelődik idegesen Isra és míg egy újabb tőrt előránt, szabad  kezével segít felkelni Zeunak, ha tud. - És te jól vagy? -kérdezi Fredigert.

[Kaland - Zeubaba és a negyven rabló - Avagy Frediger idegei]


Frediger

Ő elszánt üvöltéssel lép előre, remélhetőleg megelőzve a maga támadásával így az íves pengéjű alak döfését. Kalapácsával oldalvást csapná fejbe a haramiát, hogy az remélhetőleg társai fejére zuhanjon a verembe. Ezután fordulna a másik rablóval szembe, hogy félreüsse annak buzogányát, de erre talán már nem marad ideje. Arra azért megpróbál figyelni, hogy ő ne kerüljön túl közel a verem széléhez. Bár talán a már lent lévők vállára állva ki tudna mászni, de nem hinné, hogy azok ott lent készségesen segítenének neki ebben...

Zeu megörül a támadásnak, boldogan veti bele magát a harcba. Szeme előtt beszűkül a világ, elönti az adrenalin, csak a két támadóra koncentrál. Szultán pedig csendben marad, innentől csak a férfit zavarná kiabálásával. Inkább egyfajta harmadik szemként segít neki életben maradni.

Készen állnak az összecsapásra, Zeu has tájékra döf is a rohamozó alak felé, de megállítani valószínűleg nem tudja. A terve így annyi marad, hogy lehetőleg halálos sebet ejtsen rajta a széles pengével, mielőtt a fickó magával sodorná, majd a földön fekve a testét használja pajzsnak a másik ellen.