A Pajkos Tündér

- Nimruil - 
 
Aprót sóhajt, hát csak nem bukkan fel a nő akire már az eleje óta várt. Kitartóan hessegeti el az őt megkörnyékezőket, figyelemmel követi minden általa felismert egyén mozgását, mintha az egyikben még Kaeronra is ráismerne, de nem biztos a dolgában, elvégre maszk fedi az arcokat. Várakozás, mindig is az őrületbe kergette, ám éppen mikor már úgy döntött, hogy ideje talán körbe járnia, hátha csak elsiklott a figyelme várva várt partnere fölött, egyszer csak megérzi a saját mágiáját a közelében. Tekintete lázasan kutatni kezd a tömegben, mikor aztán kiszúrja a hófehér ruhás hölgyeményt és mikor bizonyossá válik a nyakéknek hála, hogy Lidiáról van szó, akaratlanul elvigyorodik belegondolva a véletlenségnek hála mennyire egyen színekbe öltöztek.
 
Ellép az oszloptól és elindul felé, de még eszében sincs odamenni hozzá, csak kellően közelről akarja szemmel tartani, különösen, hogy társasága is akad Sydro képében. Már elég közel jár és éppen partner után nézelődik, mikor Renard megérinti "kedvesét" és suttog a fülébe. Nim nagy levegőt vesz, ennek nincs itt az ideje, de megjegyzi Renard mely kezével ért hozzá ilyen bizalmasan, hogy azt a kezét égesse ronggyá legközelebbi találkozásukkor a fogadóban. 
 
~Csak nyugalom. Tud magára vigyázni ha akar.~ 
 
Bizonygatja magának amit bizonygatni tud, s inkább tervére összpontosít. Bízván benne, hogy Sydro felkéri a nőt, ezúttal ő maga is táncpartner után kutat. Az egyik kitartóbb ágyas megint megkörnyékezi, így ez kapóra is jön. A tőle telhető legészrevétlenebbül vezeti fel a táncparkettre és ha Lidia táncra perdül bárki oldalán, ő maga igyekszik a közelükben tartózkodni az örömlánnyal. Az persze beszél hozzá, ő viszont ráemeli lila szembogarait és megcsóválja a fejét, mire a lány beletörődőn csendesül el. Bár beszélgetést nem folytat vele, tánccal kárpótolja, ahogy Lidiát is ő tanította a bálra, úgy ő maga remek táncos. Egy lépés, két lépés, néha mikor a lány hibázna finom mozdulattal igazítaná annak mozgását, úgy keringenek a "préda" körül, hogy az ágyasnak ez még csak fel sem tűnik, csak buján mosolyogva fürkészi a sötételf arcát, az-az maszkját. Akár egy költemény, úgy táncolnak, nem nehéz észrevenni fehér ruházatában, de hogy ő lenne az... az esélytelen. 
 
A tánc végeztével a bárd alig néhány lépésre tőlük dönti meg az ő áldozatát, ő maga hátrébb lép és kecses mozdulattal meghajol, megköszönve a táncot és a maszk ajkaihoz érinti a kuncogó kurtizán kacsóját. Ezután, míg a szemében leszerepelt Renard szónokol, azzal mit sem törődve indul el Lidiak felé, ügyesen kerülgetve az embereket, eközben szemei mintha csak a maszk árnyéka takarná, eltűnnek a rések mögött; varázslat, mi más? Nem mintha ez lenne egyetlen trükkje a mai estére. Alig három lépésre áll meg és úgy tesz mint aki ürügyként jött közelebb, mintha jobban akarná hallani a nyitóbeszédet, de eközben néha a nő felé fordul a maszk, egyértelmű érdeklődést mutatva az irányába, miközben minden italkínálót elhesseget, egyik kezét háta mögött pihentetve derekánál, szálfaegyenesen áll.
 
~Sok sikert, Nim. Sok sikert...~
 

Várja mi következik. Ha tánc, akkor ezúttal cselekednie kell.

Teljesen belefeledkezik a nyüzsgésbe, az emberek forgatagába. Ismerős arcokat keres, de még új a városban, szinte senkit nem látott eddig az utcán, és ha mégis, a maszkok akkor is takarják azt.

Ahogy a leány megragadja, és a parkett felé invitálja, egy pillanatig habozik, de végül elfogadja a felkérést. Nem igazán jó táncos, viszont az etikettet ismeri, ezért nem kell megijednie. Magabiztosan vezeti a lányt tánc közben, még ha a lépéseket össze is keveri időnként, furcsa megmozdulásokat produkálva. A tánc közben nem nagyon beszél, de amikor igen, akkor egy-egy feltűnőbb jelenséggel kapcsolatban érdelődik. A bókokkal nem törődik, úgy találja, hogy nincs szükség udvarlásra. Test-testhez simulva táncol egy idegen leánnyal a bordélyban, ezzel magyarázza. Renard felől kérdez, és a leány kedvenc kuncsaftjairól, közben pedig a megszokott, hagyományos tánclépéseket próbálja utánozni.

Mikor a zenében szünet következik, megköszöni a táncot, levezeti a leányt a parkettről és egyszerűen magára hagyja. A koccintáshoz kínált italt természetesen elfogadja, ez az egyetlen indok, amivel még őt is italozásra lehet invitálni. Egy ilyen gesztust nem utasít vissza. Megáll a tömeg közepén, és várja a folytatást.

Mire a tánc első dallamai felhangzanának már magához is csábít egy ledér leányt a sok közül, de teljes rutinnal bánik vele, hogy még talán az örömlány is kicsit zavarba jön, illemtudóan, kedvesen, széles, sármos  mosollyal kéri fel, s mikor a parkettre érnek úgy táncoltatja meg mint egy úri hölgyet, kedves szavakat suttogva annak fülébe, dicsérve őt és a helyet magát.
- Kedvesem, meg kell mondjam sok helyen jártam már, de e hely lenyűgöző. Már-már szerencsésnek érzem magam, hogy ilyen tündért kaptam le magamnak a fáról.  - kacsint maszkja mögül.
Az már persze más tészta, hogy nem mond igazat, de talán még a hétpróbás kurtizán is beveszi, oly meggyőző tud lenni.
- Légy velem drága hölgy gyengéd, mert oly mulya vagyok, hogy arra szavakat nem lelek, a végén még megbicsaklik majd leányhangom mikor sorra kerülök.  - tréfálkozik, hátha jól szórakozik a nő is.
A tánc közben már csendben marad, széles mosolya levakarhatatlan, a báli etikettnek adózva nem csinál a lánnyal táncbemutatót, sem pedig nem társalog sem vele sem a körülöttük ropó párokkal. A dallamok utolsó hangjára azért némi devianciát tanúsítva bedönti a nőt ,hogy annak haja szinte a padlót söpri, majd stílusosan húzza újra talpra.
- Lekötelezett, e tánc igen gördülékeny volt, szinte összeért a lelkünk. - kuncog és megsimítva a nő vállát elköszön tőle. 

Ellép a parkettről, egy körből kimarad, az italokhoz hozzá se szagol, sejti mi lehet bennük, helyette egy gyümölcstál mellett állapodik meg és elégedetten eszik néhány szem szőlőt, miközben munkaadójának szónoklatát várja.

Épp a közszemlére tett ételfalatkák végikostólásának közepén jár, mikor Rendard lép oda hozzá, kinlodva nyeli le a falatot, majd öbliti le azt a kapott pohárnyi borral, s mosolyog rá jókedvűen.
- Azt én is nagyon remélem!
Majd térne is vissza az új izek kipróbálásához, de a házigazdánal hála más felé terelődik figyelme, s elsőre kissé félénken fogadja a hozzá csapodó hölgyeket, de pár kedves bók után már sokkal közvetlenebb velük szemben. Mindeközben tekintetével el-elpillantgat a bejárat felé az érkezőket lesve, hátha kiszúr egy-két ismerőst közöttük.
Aztán felcsendülnek a tánca szánt ritmusok első hangjai, egyik társául szegődött szépség rántja magával a parkettre, hiába is ellenkezik, s kénytelen őt követni, s ügyetlenül lépkedve a ritmusra próbál táncot imitálni.

[Lidia Ander ]

Fehér köpenybe burkolózva szeli át az utcák macskásodó köveit, hogy a bálnak megadott címen találja magát némi gyalogolás árán. Ruháját gondosan maga előtt emelve, az utca porától és mocskától védve,mély levegőket véve beszippantja a hűvös levegőt, melynek hála, pezsgő izgalma nem uralkodik el rajta. Végig szeli a csendesedő utat sietvén, talán már elkezdődött a mulatság is, végletekig húzta az időt a készülődéssel, noha még sosem volt ehhez hasonló rendezvényen, ebből árad bizonytalansága.

Az épület előtt megpillantja a két daliásan festő férfit, kedvesen rájuk mosolyog odaérvén és besurran az ajtón, mely mögött már a zenekar vidám zenét játszik, s a bálozók sokadalma kedélyes csevegésbe gabalyodott. Lassú, némileg bizonytalan léptekkel kerül beljebb és szívének verdeső madár iramát nyugtatja, még nem maradt le semmiről.  Óvatosan lehajtja fejéről a kapucnit, mi köpenye része, felfedve gondosan hullámokba, göndör fürtökbe rendezett, hosszú, angyal szőke haját, amit aranyló, vékony babérkoszorú díszit.  Arcának szemkörnyékét indázottan tekervényes, arany maszk szegényezi, mintha bőrére öntötték volna és vékony aranyzsinege mi fején tartja, alig látszik, hajában tökéletesen elveszik. Mintha vele született volna, úgy olvad arcára, mint a porcelán babának s a maga bájosan pirosított orcájával, égővörös ajkaival, tekint színtiszta kéklő íriszeivel körbe, a színes társaságon.

Leölti tejfehér, csupasz vállairól a bélelt köpenyt, igyekezvén beleolvadni a környezetébe, de elnézve a színekbe burkolózott népen ezt igazán nehéz lesz. Feléje sündörgő leánynak adja a meleget nyújtó köpenyegét hálásan, és kilép a gyertyák fényébe, mik táncot járnak a fehér ruhájába szőtt finom, arany szegéseknek. Tartása egyenest, mit ruhája alatt feszülő kreatív fűző kényszerít reá, s kebleit finoman hangsúlyozva emeli ki, bőrére simuló anyag alatt, mi éppen, hogy eléri a fűző szegélyét elől. Mellei alatt, rózsa aranyszínű, vastagabb szalag tekeredik, egészen csípőjéig, hol csupasz háta mentén, elérve a vonalat, elveszik egy vékonyabb masniban. A fehér, arany többrétegű átlátszó,finom szövésű kelme a bokájáig ér, hullámozva, s még tovább is érne, ha nem lenne hosszúsága egy-egy arany karperechez igazítva.   Nyakában egy különleges nyakék vonzza a tekintetet, Farkas fej alakú medál, arany és fehér-arany kombinációval és mit emberi szem nem lát, több az mit egyszerű medál.  Fülén, aranyló dísz ível, akár, ha elf volna, mi ez, ha nem igazi maskara?
Karját emelvén, ruhája vékony fátyla, akár, ha szárnyak volnának, emelkednek, magaslatokba mégsem mozdul szoknyája.

Elvegyülni igyekszik a tömegben, siklása könnyednek hat a ruhának hála,Fox mellett elhaladva vállát érinti, délcegen kacsintva rá, ha észleli őt. Kirívó a róka fiú , már is jobban érzi magát, mint beléptekor.  Tekintete kutatón keres tovább, de nem leli, mit szeme kíván. Partnere, ki valszín’ korábban érkezett, jól rejtezheti magát, vagy el sem jött. Szívébe a felismerés pókhálót sző. Hátrálván botlik meg egy alakban.

-Ó! Elnézést kérek - Mentegetőzik bársonyosnak szánó hangon,-- hiszen ezt is tanították neki—és fordul szembe Sydroval .  Felnéz, magasodó alakjára ,ékeskedő ruházatán már el sem kalandozik,válláról leseper egy elkallódott tollpihét , mintha a férfit ismerné és féltené, az a pihe kárt tesz benne.



Midőn az emberek már mind megérkeztek, személyes ismerősök, messzebbi rokonok és Agasus alsóbb rétegeinek gyülemlett népe a kapuk hangosan záródnak akár a kalitka, e remek hely színes tollasaira. A két ajtónálló nehézkes, veres bársony függönyt húz össze az ajtó előtt, remekül rejtezve annak ocsmány küllemét a továbbiakban.  

A zene elhalkul, lassan véget ér a szórakoztató nóta és felcsendül az első pár kotta, mi figyelmet felhívja magára. Más, mint az előző, hivatalosabb hangulatú, lassabb, mégis, lüktető és erős. Mindenki ,ki a táncot ismeri vagy kerülgeti a parkettre ál fel párba . A ház gazdája áll az élen kedves partnerével , megnyitva a bált ezzel az impozáns tánczenével. Jellegzetes páros tánc, közeli, és nagy odafigyelést igénylő lépteket, bizalmat kíván, és ez adja az édeskés ízét eme táncnak, maszkokba burkolózva pártalanul párban keringeni az éjszakában.

A lágy dallamok minden fülbe bekúsznak, a ház leányai a magányos férfiakat is táncra ösztönzik, s ha nem lelnek méltó partnerre, maguk alkotják meg azt, mulattatva önmagukat és finnyás összközönséget.  

Az egyik kedves barna hajú leány, Foxot ragadná színpadra és egyidejűleg a vonósok belelkülésvel a jóképű Benedictbe is cserfesen kacagó karmazsinszín ruhás, fekete hajú, szürke szemű fiatal leány vonná be a táncba, simulékonyan…

…Az első tánc vége után rövid szünet következik, kellemesed zenével, a szolgálók frissítőket, bort, pezsgőt, konyakot, rumot és egyéb édesen andalító szeszt kínálnak körbe, s miként maga a bűn barlangja ez hely, az italokban sem pusztán alkohol szabadítja fel a gyanútlan vendégek gátlásait, lerombolva minden falat. Koccintásra osztják szerte a nedűt, Renard uraság beszédre készül, a tánc utáni dialógusa, a végtelen éjnek, erkölcsöknek elszabadítója.

/Mákvirág Krin/

Olyan ritkán csinált manapság bármi érdekeset, tulajdonképpen soha. Amellett, hogy gyakran ingázott a városból, amióta Güvara elment a fogadóból, aktívan vallásos életet is kezdett folytatni, ami mellett csoda, hogy ha dolgozni maradt ideje, a közönséges tolvajlás pedig már rég nem azzal az izgalommal járt, mint régen.
Így hát nagy reményekkel érkezett a bálra, még ha nem is abban a konvencionális szórakozásban hitt, amit ezek az alkalmak tipikusan képviselnek.
A bajkeverők, mindig is bajkeverők maradtak, akárhova sodorta is őket az élet, Krin pedig, ha nem is maga keverte, de legalábbis mindig megtalálta azt.
A cél pedig, ha nyílik rá lehetőség, önérzetes szabadúszó módjára az Agasus-i alvilágnak fricskát adni, de a legkevesebb, hogy remekül szórakozni. Ha nem adatik, üsse kő, bizonyára talál magának valamit, hogy ne unatkozzon. Díszes ruhákhoz, gyakorta párosul a díszesebb ékszer.
Attól meg nem félt, hogy nem találja fel magát, meg egyébként is, a maszkabál önmagában is nagy mulatságnak ígérkezett.

Ilyesfajta gondolatokkal és felhőtlen jó kedvel érkezett, no meg némi késéssel, de hát azt mégiscsak úgy illik, úgy elegáns. Ma pedig az eleganciából sem volt hiánya. Keresztmintában vágott fekete-ezüst bélelt bársonykabátot vett fel,azt bőrövvel megkötötte, hozzá pedig legnagyobb kényelmetlenségére, sötét harisnyát, világosabb térdnadrággal szintén a fekete és ezüstszürke kombinációban.
Lábára finoman mívelt , de cicomától mentes tánccipőt választott, ami nem csak arra volt alkalmas, ha esetleg elragadná a hév, és táncra perdülne, de talán lehetőségei közül a legpraktikusabb volt általános szakmájához is.
Maszkjához pedig életében még díszes öltözékénél is szokatlanabb módon , nem kevés erőfeszítés, és annál is több sóhajtozás árán, megfésülködött.


Az ajtón egy népesebb társasághoz csapódva slisszolt át, nem volt igénye, sem hosszasabb bemutatkozásra, sem a jellemzően velejáró bájcsevegésre. Egy fejbólintással érje be mindenki.
Majd miután beértek a terembe, gyorsan le is vált frissen szerzett barátairól, hogy zavartalanul fedezhesse fel, mégis miket, kiket rejthet a báli forgatag.

Kaeron mellett lépdel igencsak feszengőn, vörösre mázolt ajkait szüntelen rágná, de már eleget rászóltak, hogy ne tegye.  A férfiba karolva lépdel, úgy, ahogy tanították rá, s igyekszik nőiesen is járni, hogy ne egy női ruhás férfinak higgyék távolról.
- Olyan könnyen beszélsz én mindjárt kirohanok a világból. - pillant fel az épületre ahová a tömeg igyekszik. - Jaj Kaeron... - kezdene el nyafogni, de inkább beletörődő sóhajjal zárja mondandóját, mert tudja, hogy már nem lesz visszaút, a férfi megnyúzza ha most fogja magát és kereket old.

Lepillant, hogy amennyire teheti végignézzen  magán. Ruházata teljesen fekete, enyhén fodros szoknya leng körülötte, ami elöl jóval rövidebb mint hátul, felül pedig elöl fűzőhöz hasonló felsőrészt visel, ám csak elöl néz ki így, ugyanis hátul majdnem egészen derekáig mezítelen a háta, láthatóvá téve tetoválását. A szoknya és a felső arany mintákkal és hímzésekkel van díszítve gazdagon, ezeket apró rubintok bolondítják meg, melyek a mintához illően vannak elhelyezve. Kezein könyékig érő lehelet finom anyagból készült kesztyűket visel, ezek viszont egyetlen csíkban, spirál alakban siklanak tovább fel a válláig, ahol aztán egyszerű mintává bomlanak szét, mely nyaka körül nyakláncot alkot és ennek végén apró rubinfarkas lóg, mellkasára fektetve.  A szoknya alatt vékony, feszülős bőrnadrág van, oldalt cégig felhasítva és ízléses módon fűzéssel idomaira feszítve, így bőre egyetlen, közel tenyérnyi széles  sávban, bizonyos egyenes vonalú minta mögül kilátszik. Térdig érő fekete csizmát húzott mestere a lábaira, ezen is látni valamennyi arany díszítést, de ez közel sem olyan mintás mint a szoknya és a felső, inkább mintha a lábbeli sziluettjét akarná kihúzni, arany mintákkal.  Szőke haja ékszerekkel ékesített kontyba fogva, egy-egy tincs lóg le csupán arca két oldalán, ezek mögül lógnak ki jól látható hegyes fülei. Maszkja alatt szemei környéke feketére festve, így mintha szeme fehérje és zaklatottan nézelődő szembogara a maszk része lenne, mely ugyancsak fekete alapszínnel rendelkezik és arany díszítéssel. Rózsavíz illata lengi körül.


- Utállak amiért rávettél erre. Olyan vagyok mint egy komédiás... - morogja Kaeronnak amikor belépnek az épületbe.
Lázasan nézelődik, megcsillan szeme az italok láttán de nem fogja lejáratni Kaeront azzal, hogy most leissza magát a sárgaföldig. Megint majdnem alsóajkát harapja be, de megint időben eszmél így mégsem kenődik el a kínkeservvel ráaggatott festés.  Megnézi magának az oszlopnál támaszkodó csupa fehérbe öltözött alakot akitől kissé kirázza a hideg, majd a tömegen keresztül kiszúrja Foxot és Renardot.
- Látom ott a tulaj és a büdi rókám. - mondja enyhén megenyhült hangon, de gyorsan vissza is zuhan a páni félelembe. - Ó az istenek tömjenek rumosüveget a hátsódba hová hoztál?  - cincogja fojtott hangon és kicsit szorít Kaeron karján ahogy kezd pánikba esni a forgatag láttán, végig futtatva tekintetét a kedveskedő örömlányokon és a vendégeken, még a pazar berendezésen, vagy a fel-le járkáló elfen (Sydro) sincs jelenleg érkezése elcsodálkozni.

/Kaeron/

Igencsak rég volt már, hogy része lehetett ilyesféle eseményben, úgyhogy kifejezetten várja már az estét. Ahogy befordul a kis utcácskába, amelyben az épület rejtőzik, ruhája díszítésén enyhén megcsillannak a fények. Fekete nadrágjától kezdve egészen föl az ingén és a mellényén halvány zöld minta fut végig, amely két egymásba fonódó sárkányt ábrázol, amelyeknek fejei a férfi vállain pihennek. A minta pedig enyhén csillogó, olyan, mintha valódi smaragdból szőtték volna a hímzést a ruhákra, amelyek a legfinomabb selyemből és bársonyból készültek. A lábain hasonlóan sötét csizmák vannak, amelyek valamilyen furcsa mintázatú, különösen fénylő bőrből készültek. Kabátja, amely baljósan lobogó fellegként repül mögötte ugyanebből az anyagból készülhetett, a belseje pedig bársonnyal van kivarrva, amely első pillantásra feketének tűnhet, de ha a fény egyenesen ráesik, akkor látható, hogy valójában csupán nagyon mély zöld. Az összeállításában most valahogy szabadon lobogó haja is sötétebbnek tűnik, ami csak még jobban kiemeli a gyönyörűséget, ami eltakarja arcát. A maszkja hasonló színösszeállítással dolgozik, mint a ruhakölteménye, bár a fekete kissé hátrébb szorul, és inkább az aranynak és a zöldnek ad teret. Alakra egy sárkány fejét formázza, a fekete alapot áttetsző, vékony, valódi smaragdpikkelyek zöme borítja, hipnotikus mintázatú aranyfonalakkal keresztül-kasul szőve.

Ahogy csizmája sarka koppan a kövezeten, a vele együtt érkező nőre pillant. A maszkja mögött mosolyra húzódnak ajkai, ahogy végignéz tanítványán.
- Nem kell aggódnod, tényleg kellemes lesz, meglátod. -mondja bátorítóan. Háta szálfaegyenes, tekintete vizslató, a kapuban állókat csak egy biccentéssel üdvözli, ahogy elé tárul a bordély belseje.

|Sydro|

Szereti az álarcosbálokat, és már napját sem tudja, mikor járt utoljára ilyen mulatságban. (No, ez persze nem igaz, pontosan tudja, csak nem foglalkozik vele. Amúgyis furcsa dolgok történtek akkor, és inkább átkocsikázott utána egy szomszédos városba.) Ez a mulatság minden bizonnyal nem a főrangok krémjének pofavizitje lesz, de annál jobb; legalább nagyobb az esélye, hogy valami izgalmas és érdekfeszítő történjen.

Mivel az épületet rejtő utcácskában bajosan férne el kényelmesen egy nagyobb hintó, ezért gyalog érkezik a bejárathoz egy közeli sikátorból, de hogy oda hogyan került, arra valószínűleg senki nem tudna választ adni, talán még ő maga sem. A vérvörös szattyánbőr csizmát, halványpiros nadrágot, kanárisárga selyeminget és fekete kesztyűket viselő elf átszivárog a kapuőrök között - maszkra nincsen szüksége, az arcát takaró, kaotikus mintákkal díszített darab talán több is, mint elégséges. Az odabent szeme elé táruló látvány kedvére való; a füstölők illata kellemes emlékeket idéz fel benne. Az bizonyos, hogy egyelőre sem enni, sem inni nem fog: nem kevés időt szán rá, hogy egy szimpatikus karosszékbe telepedvén végigmustrálja a vendéglátó hölgyeket, a többi vendéget, s a díszleteket (nagyjából ebben a sorrendben). Mereng még egy keveset, babrálja a nyakában lógó, majd' galambtojás nagyságú, érthetetlenül aszimmetrikusan csiszolt fekete drágakövet, végül körbejárja néhányszor a termet, míg nem talál egy kedvére való beszélgetőpartnert... vagy nevezzük, ahogyan akarjuk.

/ Alex Relied /

Ő maga már a bál előtt is a Tündér kényelmét élvezte, fenti emeleten hangolódott rá lélekben és testben az estére, noha ez a pepecselős készülődés nem az világa, segítsége volt bőven, Renardnak hála. Tejben vajba fürösztötték leányai, míg testét a víz és furcsa krémek ápolták, elméjét hagyta a rumra, amiért hálás is volt, ezt ép ésszel elviselni nem tudta volna.
A bálra már gyülekeznek, ideje neki is színre lépni, már most utálja magát, amiért nevetség tárgyává teszi a hely gazdája ebben a hacukában. Ha legénysége látná, minden tisztelete elszállna.

Csónak nyakú, fekete hosszú ruhába bújt bele , vállait enyhén hagyják kivillanni. Ejtett ruha, mit felkarján aranyos berakású szalagok fognak át és alig csuklója felett ér véget, noha maga a ruha ujja csak könyökéig ér.
Feszesen tartja felső testét egy fűző,nem görnyedhet meg s hosszanti irányban arany gombok díszítik csípőig akár a bált adó férfiú öltözékét. Csípőtől lefele bokáig érő fekete szoknyában végződik öltözete, nagyon haloványan arany virágok díszítik. Ujjain arany gyűrűi sorakoznak, nyakában és fülében is dicső szerzemények, igaz ma csak mértékletesen, ízlésesen. Zöld szemei köré arany berakású letisztult maszk fonódik feketével elegyedve. Ajkára halovány rózsást-rúzst festettek fel és szemeit feketével, gondosan tussal húzták ki,orcáját pirosítóval cicomázták.Fekete haját félig hagyták kibontva, vállára tekeredik pár csigába sütött fekete hajtincs, a többit feltűzték és aranyló virágokkal tűzdelték tele .

Végigsétál morogva a folyosón, mi a lépcsők fele vezeti el és a lépcsőfordulóban tűnik fel alakja, ismeretlenül maszkja mögé bújva , csak az esti pillangók és a ház ura tudja, kit fed a maszk és ruha. Kezét a korláton tartja végig, míg megérkezik a tömegbe, a zene már szól, és az emberek gyűlnek. Mindenhol ismeretlenek, színes ruhás idegenek, de ez az este talán a jó üzletről is szólhat, öröm az ürömben. Elvonul az egyik sarokba italt keresni magának és onnan figyel tovább megbújva

- Nimruil -

Az első vendégek között érkezett s meg sem állt a bálteremig, ahol aztán az első olyan oszlopnál állt meg, honnan úgy érezte jól belátja a helyet. Ő bizony ezen az estén csak az értő szemek számára felismerhető, ugyanis mondhatni teljesen kivetkőzött magából. Közel kísértetként fénylik a színes és tarka vendégseregletben, ugyanis ruháján a fehér szín dominál, fehér ing méretes gallérral és kabát, hozzá illő nadrág és lábbeli, maszkja üt el ettől egyedül, mely teljes arcát fedi, aranyos csillogású maszk, mosolyra húzódó ajkakkal, fekete mintákkal, ám egyedül szemrései mögül a tömeget vizslató lila lélektükrök azok mik tán árulkodó nyomok lehetnek. Fehér haja ezúttal hátra van simítva, ám nem is látszik belőle semmi;  fekete, egészen vállig érő hajjal rendelkezik akár egy ember, fülei a haj mögé rejtve, míg nyakát elegáns kendő fedi, közepén kerek, félholdat mintázó ékszerrel, kezein pedig fehér kesztyűk, melyek igen kényelmes anyagból készültek, maga sem tudja igazán miből. Kabátja jellegzetessége, hogy indaminták díszítik, melyek bár ugyancsak fehérek, bizonyos szögből jövő fény esetében mégis fémesen csillanva bukkannak elő.


Karba font kezekkel áll az oszlopnak dőlve, szinte mozdulatlan teljesen, szeme ugrál egyedül mondhatni lázasan, kutatva egy ismerős nyakék után. Ha van ki csak úgy köszönne neki így ismeretlenül,  lassú főhajtással viszonozza, a hozzá húzódó hölgyeket pedig gyengéd, simító mozdulatokkal hajtja el magától, ám torkából egyetlen szót sem csihol. Meglátja elsőként magát Fox-t, mellette nem sokkal Renardot, rövid ideig szemmel tartja őket, meg is lepi, hogy a róka jelen van.  Talán a sokaságban még Benedict is elsuhan előtte, talán még a bárd is, de senkivel sem keres egyelőre kontaktot, maga is elszomorodik, hogy mennyire otthonosan  érzi most magát ezen az eseményen, melyet igen pazarnak titulál magában.

/Benedict Binger/

Egész nap egy uraságot követett a városon keresztül. Úgy ítélte meg, hogy ő tökéletes kapocs lesz a helyi bűnszerevezetekhez, akivel megérné jóban lenni. Mielőtt találkoznának, azonban szükségét érezte, hogy minél több információra szert tegyen. Tudja már, hogy hol szokott enni, kivel szeret koccintani, és most végre a közelébe került a családjától is titkolt esti szórakozásának. Egésze a Pajkos Tündérig koslat a férfi után, ám amikor a férfi befordult az ajtón a két őr között, Benedict megtorpant. Ide nem léphet be csak úgy, ezért hát visszavonult, és hosszú percekig figyelte a bejáratot.

- Tehát vörös és fekete? Remek szórakozás lesz, talán még új barátokat is találok - motyogta magában, majd eltűnt az éjszaka sötétjében, hogy az előzőnél is szebb nemesi ruhában közelíthesse meg a helyet. Bár a ruha lopott, és a háta közepén van rajta egy vérfolt, ahol a kés behatolt az előző tulajdonosba, a ruha vörös színe és a fekete kabát takarása könnyen elfedi azt.

Benedict megáll az út másik oldalán, az épületek közti sötétben, megigazítja a bokájához rejtett fegyverét, és kissé sántítva, sétapálcájára nehezedve indul meg előre. Kedves mosollyal biccent a két ajtónállónak, és örömmel veszi át a maszkot. Ha pedig senki nem kívánja megmotozni, akkor már tovább is indul, és néhány lépéssel később a bicegést is elfelejtve szeli a termet. A hölgyekkel nem foglalkozik, ha pedig megérintik, egy szégyenlős fiúhoz hasonlóan utasítja el az ajánlatot, bár tudja, nem sokáig teheti ezt meg. Benedict azonban nem miattuk érkezett. Már régen elfeledkezett előző célpontjáról és észre sem veszi a kebleket. Szemével a gazdagabbnál gazdagabb embereket keresi azon gondolkodva, melyikükhöz lépjen oda egy kellemes csevejre.

A díszes tömegben tollas kalapja cápauszonyként halad a bejárat felé, könnyed léptekkel ballag, legelegánsabb, skarlátvörös és fekete mintás ruhájában, arcán nemrégiben vett maszkja csillog, szemei hunyorogva merednek a tömegre, miközben nyugtázza, igen sokféle népség is megjelenik a mai estén és lássuk be, igen jó reklám lesz ez neki, öregbíti majd nevét. Természetesen ott ragyog szemében az eszelős izgalom, mely fellépései előtt mindig is jelen szokott lenni gyomrában.


Elérvén a bejáratot meglibbenti köpenyét, megigazítja lantját a hátán és széles mosollyal hajt fejet, emelvén meg kalapját az ajtónállóknak.

- Kellemes estét uraim!

A károgó kártevő akkor be is fárad közöttük, el lép Fox mellett, ki már széles vigyort is kap tőle, neki is megemeli kalapját.

- Szép estét a rókának, reméljük nem sok lesz a padlón e szép este végén!

Csodálatos szóviccét követően haladna is tovább, sármos mosollyal illetve azon hölgyeket kikkel találkozna tekintete, legyen az kurtizán, takarító, vagy éppen olyan aki nem is viszonozza. A bárd az bizony megérkezett.

Izgatottan várta már a bál kezdetét, bár nem tudta postosan mire is számitson, korán indult útnak, hogy időben megérkezzen. Nem sokkal az első vendégek után bukkan fel a sarkon, szokásos ruházatát lecserélve. Homokszin inget húztott magára, mely fölé egy ujjatlan, sötétbarna mellényt vett fel, rajta néhány szimmetrikusan himzett kusza himzéssel. Hasonló homokszin vászonnadrágot visel, melyet egy vastag bőr öv fog össze derekán egy fém csattal, mit egyszerű virágminta diszit. Sörényét alaposan kifésülte, nyoma sincs annak a madátfészeknek, amit máskor fején látni. Cipőt nem látni rajta, csupasz talppal lépdel az épület felé
A bejárathoz érve az aztán megállitják, és az egyik férfi kezébe nyom egy maszkot, mely csak két szemét takarja, ezt felveszi. A küszöbön átlépve mélyen beszippantja az hely illatát, amitől egy pillanatra meg is szédül, a megannyi illat tömény keveréke rá sokkal intezivebben hat, s a falnak támaszkodik egy picit.
Aztán belejbb indul nem törődve az őt érő kiváncsi tekintetettel, hisz egy embernagyságú róka nem mindennapos jelenség a városban, majd az előkészitett csemegéket kezdi végigkóstólgatni.

Ékes dallam szál fel az éjben, hangos kacajok törik át a hűvös reszketeg levegőt, mit az éjszaka hozott el s telepedett a környékre akár a pillangó könnyed szárnya.  Napok óta erre várt Agasus népe, a híres bál kezdetére. Eljött hát a nap, az éjjelek éjjele, hogy a kívánságok és álmok valóra váljanak egy csöppnyi maszk rejtekébe.  

Az amúgy sem népes kis utca, most megtelik az emberáradattal, színes, elegáns ruhákba bújva érkeznek, egyesek lovas hintón mások pusztán gyalogszerrel vígan összesúgva és nevetgélve.  A máskor semmitmondó épület ad most otthont a bálnak, a Tündérben most elérkezett a varázslatok ideje és látványosan, annak tulaja, tett is érte.


A kapuban mely most nyitva áll, az ajtószárnyak oldalán két úriember várja és fogadja a népet, fiatalt és idősebbet, s ha kell, maszkot osztogatnak azoknak, kik anélkül érkeztek .Öltözékük bordélyukhoz méltó, fekete bordó, hisz ez a szín az, amiben képviselik ma emezt a kócerájt.


Lassan megtelik a bordély alsó szintje mi különleges díszítést kapott, központi csillárról zöldellő borostyán lóg alá és köztük pislákol a millió gyertya, ami a közvetlen táncteret foglalja fénybe. A lampionok vörösesen izzanak és világítják meg a kalitkákba zárt, színes madarakat körbe, hangjukat a zene nyeli el, de látványuk az enyhén csillogó portól, --mivel ellátták a könnyű tollazatukat-- még szemet kápráztatóbb. A terem szélén, kényelmes, süppedős kárpitozású karosszékeket és heverőket helyeztek el, itt-ott közöttük apró asztalokat az italnak és falatoknak. Az asztalokon eközben már jégbe hűtött italok, gyümölcsök, apró egzotikus falatok, sajtok, halak, rákok, sült húsok, pácolt zöldségek, illatos füvek sorakoznak a vendégek kedvére. Az ablakokban, ezüstszín mécses tartóban a gyertyák aranyló lángjai pislákolnak, ezernyi apró láng-pillangóként táncolva együtt a bálozókkal. Közöttük vörös virágszirmok hevernek s mindhez a kiváló andalító füstölők, furfangos keveréke ontja magából a vadvirágok tavaszi illatát.

Terem felé nyúlik egy kisebb színpad, melyen máskor az éjszakai tündérkék szórakoztatják a közönséget, emezen az estén a zenekar tudhatja magáénak hárfákkal, fürgén pengő lantokkal, kisebb-nagyobb dobokkal, fúvósokkal és egy nyikorogva zenélő hatalmas dudával. Színpaduk peremein, oszlopain visszaköszön a borostyán és rózsák kompozíciója. Zenészeken csőrős maszkok színes változatai virítanak, takarva kilétüket.

Az egyre csak érkező vendégeket, formás leányok fogadják a teremben, karmazsinvörös, mélyen dekoltált ruhákban, fekete cirkony fél maszkkal takarva kilétüket. Gondosan feltűzdelt hajukat, hajtűkkel és apróbb, virágos díszekkel tűzdelték tele és bármily meglepő, ugyan keblük kitüremkedő formáit leszámítva, minden más testrészük, kellően takarásban maradtak.


Némely férfi vendég felismerheti a maszkok mögé bújt édeskés illatú leányok egyikét-másikát ,ki nem veti meg máskor a bujaságot, neje ,kedvese háta mögött,  ide látogat el. Rejtett rosszalkodással lopnak érintéseket a vendégeik felé a leányok, fokozva a jókedvű hangulatot az uraknál. Az egyedül érkezőknek sem kell aggódni, Renard leányai készségesen elegyednek beszélgetésbe bárkivel, szórakoztatják a kedves vendégsereget.

Off// Hogy mindenkinek legyen alkalma jelen lenni és reagálni 1-2 naponta lesz folytatás //Off